A Révész az agy – Bodnár Zalán jegyzete

Amikor az idei bajnokság első fordulójában a Kisvárda az Üllői úton lépett pályára, még azt írhattuk: a története negyedik élvonalbeli idényét kezdő szabolcsi együttes vendégeskedik a 32-szeres bajnok, egyben címvédő Ferencváros otthonában (majd nyert 2–1-re).

Most, hogy a bajnokság második etapja kezdődik, és újra találkozik a két csapat, már azt kell írnunk: a címvédő vendégeskedik a listavezető otthonában.

Ez még akkor is óriási szó, ha tudjuk, hogy a nemzetközi porondon is érdekelt zöld-fehéreknek van még egy elmaradt mérkőzésük, és hátrányuk egyetlen pont a kisvárdaiakkal szemben. Mégis elvitathatatlan, hogy az első tizenegy fordulóban elképesztő teljesítményt nyújtott a szabolcsi együttes, amely hét meccsét megnyerte két-két döntetlen és vereség mellett.

Hosszú hetek óta vezeti az NB I tabelláját a még mindig kiscsapatként elkönyvelt Kisvárda, és sokan kérdezik, meddig tarthat a csoda, de még többen azt: mi a titok?

Most, hogy a bajnokság második etapja kezdődik, és újra találkozik a két csapat, már azt kell írnunk: a címvédő vendégeskedik a listavezető otthonában.

Ez még akkor is óriási szó, ha tudjuk, hogy a nemzetközi porondon is érdekelt zöld-fehéreknek van még egy elmaradt mérkőzésük, és hátrányuk egyetlen pont a kisvárdaiakkal szemben. Mégis elvitathatatlan, hogy az első tizenegy fordulóban elképesztő teljesítményt nyújtott a szabolcsi együttes, amely hét meccsét megnyerte két-két döntetlen és vereség mellett.

Hosszú hetek óta vezeti az NB I tabelláját a még mindig kiscsapatként elkönyvelt Kisvárda, és sokan kérdezik, meddig tarthat a csoda, de még többen azt: mi a titok?

Amikor engem kérdeznek, azt szoktam mondani: nem mi, hanem – ki?

Révész Attila.

Az olykor a szerepéből némiképp kilépő (korábban a kispadra is leült, vagy nyilatkozott a meccs utáni sajtótájékoztatón) kisvárdai sportigazgató igazán jó érzékkel horgászik a játékospiac vizein, főleg a keleti piacról vásárol olyan labdarúgókat, akik közül sokan bizonyították már, hogy ár/érték arányban tökéletes választások. Noha a Kisvárda Master Good sem szűkölködik anyagiakban, lehetőségei lényegesen szerényebbek, mint a Ferencvárosé vagy a Mol Fehérváré, ám a bajnokság első harmada azt mutatja, hogy a pályán fel tudja velük venni a versenyt. A klub főként az idegenlégiósokra épít, nagy gondot fordít a jó mentalitású külföldiek kiválasztására, és amint a sportigazgató kiszúrja, hogy bárki is veszített a motivációjából, azonnal közbelép: fel is út, le is út.

Ugyanilyen határozott az edzőkérdésben is. Mindenkit meglepett, hogy az előző idény végén menesztette Supka Attilát, holott vele érte el addigi legjobb helyezését (ötödiket) a csapat az élvonalban. Ám Révész Attila még többre, még magasabbra vágyott, és pontosan tudta, hogy együttesének Joao Janeiróra van szüksége, aki korábban Szegeden nem hagyott mély nyomot maga után, míg most talán az NB I legjobb edzője.

Sokan fanyalognak, de közben irigylik is a Kisvárdát. A címben természetesen a kultikus mozifilmre, A Ravasz, az Agy és a két füstölgő puskacsőre céloztam. Úgy vélem, Kisvárdán – és az NB I-ben – Révész az agy.

Az irigyek meg csak hadd füstölögjenek.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!