Hírverés felsőfokon – Malonyai Péter jegyzete

Leverkusen után ma Hatvanban futballozik a Ferencváros. Kupameccs ott, kupameccs itt – de micsoda különbség!

Ami engem illet, a mai hatvani fellépést, ha nem is előbbre, ám nagyon előresorolom, elvégre mostanság már csak elvétve fordul elő, hogy a nagycsapatok vidékre menjenek, úgymond hírverő meccsekre. Kétségtelen, a csütörtöki, leverkuseni Európa-liga-rajt eredménye inkább bejárta a világsajtót, mint a mai fogja, ami egyértelműen az értékrend korszerűvé torzulásának (pénz, hírnév, marketing) a jele, kevesebb benne az emberi, mint hirdetik.

Hogy Leverkusenen innen és túl sokan voltak kíváncsiak hét közben az FTC-re, említeni sem érdemes a mai meccsel összehasonlítva, a tévéközvetítés ellenére. Viszont aki Hatvanban ott lesz a pálya körül, élőben láthatja azokat a futballistákat, akik már ismerősei – felvételről. Remélhetően, ha már Magyar Kupa, több honfitársam lesz a pályán zöldben és fehérben, mint megszokott, ám ki tudja. Ahol a keret kétharmada import, ott objektív, hogy fehér holló egy-egy hazai.

Mondják, hogy a kupa a kiscsapatok nagy esélye, valljuk be, többet szajkózzák, mint ahányszor megesik. Ezzel együtt vannak nagy kivételek. Én legjobban arra emlékszem, amikor 1964-ben a negyeddöntőben a pestújhelyi Testvériség kiejtette a Vasast, pedig a sztárcsapatban ott voltak a sztárok – Mészöly Kálmánnal kezdve, Mathesz Imrén és Machos Ferencen át Farkas Jánosig. Persze hogy Dáviddal és Góliáttal példálózott mindenki, a Népsport tudósításában még a legendás parittya is előkerült, ám azért nem hibázott, aki a Dávid–Góliát meccseket fix kettesre vette a totóban.
A hatvani futballtörténelem egyébként nem lebecsülendő, a csapat kétszer is osztályozót játszott az első osztályért: 1993-ban Martinkó László lábában volt az esély az Újpest ellen, egy esztendővel később pedig tizenegyesekkel maradt le az élvonalról a Sopronnal csatázva. Nem sokon múlott a nagy siker.

De most siker, hogy ott van a Magyar Kupa főtáblájának 3. fordulójában, elvégre a selejtező már májusban elkezdődött, s bármilyen tömeges sorozatban nagy szó a 64 között lenni az országban.
Valamikor a hőskorban úgy lett volna, hogy a hatvaniak a meccs után megvendégelik a Fradit, jó magyaros ételekkel, sörrel, borral – erre most nincs esély, hiszen a labdarúgás nagyon komoly sport lett, szereplői inkább táplálkoznak (tudomány), mint esznek (éhség). Az viszont megeshet, hogy a híres-neves fővárosiak nem futballoznak, hanem – játszanak.

Egy szép, őszi vasárnap délutánhoz illően.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!