Éljen a káosz! – S. Tóth János jegyzete

A magyar futball s azon belül az MTK iránt életfogytig elkötelezett színészlegendának, Salamon Bélának volt egy örökbecsű kabaréjelenete, a „Pomócsi marad!” Békeffy István és Kellér Dezső mini egyfelvonásosában a címszereplőt, Pomócsi bácsit alakította, akit Bogdányba akarnak száműzni, de az élelmes öregúrnak a „Ha én egyszer kinyitom a számat, ha én egyszer elkezdek beszélni” fordulattal sikerül megúsznia a kiküldetést. S amikor kollégája, az újabb kiszemelt, Simacsek bácsi (Hlatky László) is elismétli a mára már szállóigévé vált mondatot, jön Pomócsi slusszpoénja: „Ez is? Akkor ki megy le Bogdányba?”„Ha én egyszer kinyitom a számat, ha én egyszer elkezdek beszélni” fordulattal sikerül megúsznia a kiküldetést. S amikor kollégája, az újabb kiszemelt, Simacsek bácsi (Hlatky László) is elismétli a mára már szállóigévé vált mondatot, jön Pomócsi slusszpoénja: „Ez is? Akkor ki megy le Bogdányba?”

A kérdés futballaktualitását – „Akkor ki esik ki az NB I-ből?” – az adja, hogy az OTP Bank Liga 21. fordulóját az alsóházba süllyedt két patinás csapat, az Újpest és a DVTK Megyeri úti meccse nyitja meg. A sajtóban és a közösségi felületeken hetek óta össztűz alatt álló, az előző fordulónak még kieső helyen nekivágó együttesek a múlt hét végén főnixmadárként éledtek újjá. A lilák Hungária körúti, illetve a Diósgyőr Kisvárda elleni látványos sikere még jobban összekuszálta a szálakat. Pillanatnyilag a szibüllák jövőbe látásával jelezhető csupán előre, melyik két gárda száll majd alá az idény végén az NB II-be. A hatodikként a tabella első felét záró Mezőkövesdnek ugyanis csupán 11 pont az előnye a sereghajtó DVTK előtt, de a momentán negyedik Paks is csak kilenc ponttal gyűjtött többet a 11. helyezett Budafoknál. S hátravan még 13 forduló, amelyben 39 pontot is lehet szerezni.

Míg a pszichológiában alaptétel a mindennapok biztonságérzetet adó kiszámíthatóságának fontossága, a (profi) sport (egyik) legfőbb erénye, hogy előre kiszámíthatatlan élményt ad. S nemcsak egyik fordulóról a másikra, hanem az egyes meccseken belül is. Egészen friss példa a futball világából az angol FA-kupa nyolcaddöntőjének szerdai Everton–Tottenham meccse. A londoniak már a 3. percben vezettek, negyven perccel később viszont kétgólos hátrányban voltak, hogy aztán a 84. percre 4–4-re mentsék a csatát, amelyet a 97. percben kapott góllal végül mégis elbuktak.

Konfúzió. Ez tehát a szórakoztatóipar törvényeinek sine qua nonja, amely rabul ejti a szurkolót: miközben folyvást frusztrációba taszítja, meccsről meccsre mégis újra kísértésbe hozza. Értelme sem volna, haszna sem lenne játszani, ha minden kiszámítható lenne. S persze aktualitását veszítené az örökzöld felvetés is: „Akkor ki megy le Bogdányba?”

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!