Kisvárda: „Gyávák voltunk, feltett kézzel mentünk ki a pályára”

– Nem kérdés, 2018. július huszonegyedike piros betűs dátum a klub életében, hiszen a Kisvárda Master Good ezen a napon játszotta története első NB I-es mérkőzését. Szakmai igazgatóként miként élte meg a Videoton ellen négy nullára elveszített bajnokit?
– Az árulkodó lehet, hogy a nyolcvanadik percben felálltam a Pancho Arénában, és távoztam a stadionból... – mondta Révész Attila, a Kisvárda sportigazgatója. – Azt a hozzáállást, amit láttam, egyszerűen nem tudom elfogadni! Gyávák voltunk, feltett kézzel mentünk ki a pályára, nem láttam a szenvedélyt, ami ehhez a játékhoz elengedhetetlenül szükséges! Ha csak ennyire vagyunk képesek, akkor vagy rossz játékosokat igazoltunk, vagy pedig nem lettek megfelelően felkészítve. Sajnos a szombaton látottaknak már korábban is voltak előjelei, amit a rajton motivációban, mentalitásban tapasztaltam, az ezen a szinten kevés.

– Kemény kritika, de... Újoncként, vendégségben, nagyjából nyolcvan percet emberhátrányban futballozni a címvédő ellen nem egyszerű, éppen ezért érdekelne a véleménye: mire lehetett volna képes a Kisvárda, ha Bognár Tamás játékvezető a tizenkettedik percben nem állítja ki Vári Barnabást?
– Meglehet, akkor csak három gólt kapunk, de hogy elveszítjük a meccset, az biztos. Az első pillanattól láttam a gyávaságot, és ez elfogadhatatlan.

– Vasárnap a Honvédnál vendégeskednek, aztán Újpestre utaznak, az első élvonalbeli hazai találkozójukat pedig augusztus tizenegyedikén a Ferencvárossal játsszák. Ebből a sorozatból nagyon rosszul is kijöhetnek...
– Nem gondolkodok három mérkőzéssel előre. Persze nem mindegy, miként jövünk ki ebből a sorozatból, fontos az eredményesség, de a fejlődés a legfontosabb. Nem érdekel, ha esetleg le is szakadunk, de látni akarom, hogy meccsről meccsre lépegetünk előre. Ha a szombaton mutatott teljesítményt visszük tovább, akkor vissza kell lépni a második vonalba...
– A nyáron tíz új labdarúgó érkezett a Kisvárdához – kizárólag a határon túlról. Öten közülük – Luiz Felipe Ventura, Pavlo Lukjancsuk, Temur Parcvanija, Roman Karaszjuk és Anton Sinder – kezdőként jutottak szóhoz az első fordulóban. Azt kapta tőlük, amit várt?
– Nem ők voltak a leggyengébbek, ám többet tudnak annál, mint amit mutattak.

– A Videoton ellen nyolc légiós szerepelt a kezdőben, és a kispadon is ült négy külföldi. Mi volt a döntő szempont a leigazolásuknál? A szakmai tudás? Esetleg a klub anyagi lehetőségei?
– Mindegyik. Olyan magyar futballista, aki az élvonalban tudna nekünk segíteni, egyszerűen nincs a piacon! Honnan igazolhattunk volna? Esetleg az NB I-ből kieső két csapatból, ám láthattuk, a Balmazújváros piacképes játékosait elvitték más klubok pénzért, a Vasas megtartotta az értékeit, vagy jelentős összegért értékesítette. Igazoltunk volna az NB II-ből? No de az MTK mögött mi voltunk a második legjobb csapat a második vonalban...

– Hány magyar labdarúgóval tárgyalt az átigazolási időszakban?
– Nagyon sokkal, az arány nagyjából ötven-ötven százalék lehet a magyar és külföldi labdarúgók között.

– Lát esélyt arra, hogy belátható időn belül a hazai játékosoknak is vonzó lesz a Kisvárda ajánlata?
– Igen, látok, de ehhez arra is szükség van, hogy azt érezzem, valóban jó futballistákról van szó, és meg is tudjam őket fizetni.

– Lehet bármire is következtetni abból, hogy az élvonalban az Újpest elleni kettő nullás győzelemmel rajtoló másik újoncot, az MTK-t kétszer is legyőzték az NB II-ben?
– Semmire. Teljesen új csapatokról van szó, az MTK kerete a miénkhez hasonlóan alaposan átalakult az átigazolási időszakban. Engem sokkal inkább foglalkoztat most az, hogy a hozzáállásunk változzon, és ha így lesz, a Kisvárda a következő idényt is a legjobbak között kezdi el.