DVTK: „Mehettem volna már Nyugat-Európába, de…”

„Rimaszombatban kezdtem focizni, előbb három évig a Tempus, majd megszűnése után egy évig az MSK Rimavská Sobota színeiben. A labdarúgás szeretetét otthonról hoztam, apukám tanított először lőni, fejelni, az első igazi edzőm pedig Milan Spacek volt. Kettőezer-tizenkettő nyarán igazoltam Diósgyőrbe – elevenítette fel a kezdeteket Boros Gábor a dvtk.eu-nak. – Apukám választotta, mert mindössze nyolcvan kilométerre van Rimaszombattól, és egykori profi labdarúgóként úgy ítélte meg, hogy jó irányba tart a diósgyőri utánpótlás-nevelés, megfelelő képzést kaphatok én is. Vakon megbíztam a döntésében, és mint sokszor, ezúttal is bebizonyosodott, hogy igaza volt.”Boros Gábor a dvtk.eu-nak. – Apukám választotta, mert mindössze nyolcvan kilométerre van Rimaszombattól, és egykori profi labdarúgóként úgy ítélte meg, hogy jó irányba tart a diósgyőri utánpótlás-nevelés, megfelelő képzést kaphatok én is. Vakon megbíztam a döntésében, és mint sokszor, ezúttal is bebizonyosodott, hogy igaza volt.”

„Tavaly télen felcsillant a remény, hogy az első csapatnál ragadhatok a törökországi edzőtábort követően, majd arra készültem, hogy az U21-es csapatban játszok, végül az U17-ben volt szükség rám. Ezt nagyon nehezen tudtam feldolgozni, és az edzéseken sem nyújtottam ugyanazt a teljesítményt, mint ősszel. És ami edzésen nem sikerül, az mérkőzésen sem szokott. Most viszont készen állok visszatérni az U19-be vagy a tartalékcsapatba, mindamellett, hogy nagyon bízom abban, hogy nyáron is számítanak rám az első csapat keretében.”

„Hosszú távon vagyok gyors, robbanékonyabbá kell válnom, mert a fociban az első néhány méter a döntő, és elsősorban a reakciógyorsaságot kell fejlesztenem, hogy minél több jó döntést hozzak. A technikai tudás pedig olyan, hogy egy labdarúgó sosem lehet eléggé jó, azt folyamatosan fejleszteni kell” – mondta a fejlesztendő területekről Boros.

„Szeretnék minél többet készülni az első csapattal, célom, hogy rendszeresen számítson rám az új vezetőedző és fokozatosan növeljem a játékpercek számát. Nem kergetek nagy álmokat, nem külföldi szerződésről álmodozok, hanem keményen dolgozok azért, hogy megragadjak az első csapatban. Mehettem volna már Nyugat-Európába, de én először Diósgyőrben szeretnék meghatározó játékos lenni, ha ez megvan, akkor ráérek a hogyan továbbról gondolkodni.”