– Hiányzik a futball?
– Ma is edzőnek tartom magam, így persze, hogy szeretem a futballt. De a kispad, sőt egyetlen kispad sem hiányzik. Jelenleg nem látom azt a csapatot Magyarországon, amelynél meglennének a feltételek a hosszú távú, nyugodt munkához, az igazi alkotáshoz.
– Azért manapság Debrecenben, Győrben vagy Székesfehérváron nem lehet annyira rossz csapatot trenírozni...
– Igen, ez a három együttes valóban kiemelkedik a mezőnyből, már ami a hátteret illeti. De ezzel aztán el is mondtunk minden fontosat a jelenkori magyar futballról.
– Ennyire lehangoló a kép?
– Amióta nem dolgozom edzőként, egészen más szemüvegen keresztül nézem a sportágat. Mondhatná erre bárki, mit okoskodik ez a Bozsik, még a pro licence sincs meg, de a véleményemet ettől még fenntartom. Naprakész vagyok a sportág történéseivel kapcsolatban, és azt látom, hogy már nincs az a pezsgés, mint mondjuk tíz esztendővel ezelőtt. Emlékezzen csak vissza, kétezer környékén milyen erős volt a Vasas, az MTK, a Dunaferr, a Fradi, az Újpest, nem voltak vagy legalábbis nem kerültek napvilágra a napi gondok, a csapatok kereteit minőségi magyar futballisták alkották. Hangsúlyozom, magyar futballisták.
– Elfogytak, elfogynak a magyar gyerekek...
– Pontosan. Ha végigböngészi a csapatok összeállítását, először is beletörik a nyelve a megannyi külföldi névbe, a határon túlról erősít a Győr, a Zalaegerszeg, a kiesés elől menekülő Szolnok és az egyik legalacsonyabb költségvetésű Kaposvár is.
– Ön szerint nem megfelelő az akadémiai képzés?
– Ne áltassuk magunkat! Évről évre egyre kevesebb gyerek akar futballista, sőt sportoló lenni.
A TELJES INTERJÚT ELOLVASHATJA A NEMZETI SPORT PÉNTEKI SZÁMÁBAN.
