Egy csapat vagyunk! – Győri Ferenc jegyzete

Kell egy hét együttlét! – több mint két évtizede csábította ezzel a szlogennel az elsősorban fiatal érdeklődőket Magyarország legnagyobb szabású könnyűzenei eseménye. Ezt a fesztivált az idén elsöpörte a világjárvány (a hírek a jövőre nézve sem biztatóak), és meg kell szoknunk, ha bármilyen módon egyhetes közösségi élményre vágyunk, az mindenképpen szigorú korlátok közé szoríttatik.

Múlt vasárnaptól egészen szombatig – a török Galatasaray átmeneti kiesése után – három kiváló európai kosárlabdacsapat élvezte Sopron város vendégszeretetét a sportban sajnos köznapi fogalommá váló buborékban, vagyis olyan feltételek mellett, amelyek garantálják, csak negatív koronavírusteszttel érkező, a lappangási idő miatt folyamatosan tesztelt játékosok, szakmai stábok, kisegítő, adminisztratív és hivatalos személyzet, valamint médiamunkások érintkezhetnek egymással. „Külsősök” nem léphettek kontaktusba a felsoroltakkal, akik a nekik kijelölt hotelen kívül csak a Novomatic Arénába mehettek ki edzeni és mérkőzést játszani, oda is kizárólag külön kisbuszokon.

Mivel én belülről tapasztaltam mindezt, bátran kijelenthetem: a leghűségesebb város dicséretes ötösre vizsgázott rendezésből, éppen úgy, ahogyan a 2018-as és 2019-es női Euroliga final four alkalmával. A rendezvény ugyanakkor nem jöhetett volna létre a Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetsége és a kormányzat segítsége nélkül, amelyek felkarolták a Sopron Basket és a város kezdeményezését.

S bár alapvetően egy ilyen buborék „személytelen”, elméletileg teljesen mindegy, hogy Gironában, Isztambulban vagy épp Sopronban rendezik, ez valójában nem egészen így van. Ha fentről kezdjük, hazánk egyik kiváló sportvezetője, a betegsége miatt jelenleg élete legkeményebb csatáját vívó – emiatt kissé hátrébb lépő – ügyvezető, Török Zoltán és a feleslegesen sosem szereplő, a rivaldafényt kerülő, de fantasztikus munkabírású Molnár Balázs menedzser vezetésével, az összes klubalkalmazotton át, a sofőrökön keresztül a szálloda személyzetéig mindenki a maximumot adta azért, hogy a Sopron Basket szlogenje, vagyis hogy „We Are One Team”, tehát „Egy csapat vagyunk”, érvényesülhessen.

Nem csoda, hogy a rövid távra szerződtetett amerikai csillag, Glory Johnson egy hét után is azt érezte, családias környezetbe csöppent. A hátország családias, felismerhetően magyar és színvonalas, a csapat bombaerős. A két soproni győzelem és a hotelből látható, kivilágított Tűztorony pompája ellenpontozta, hogy ezúttal nem lehetett sétát tenni a Várkerületen vagy a Lővérekben.