Női kosár: Lelik Réka hozzászokott a gyors játékhoz

Tavaly nyáron kezdte a légióskarrierjét Lelik Réka, a magyar válogatottal az Európa-bajnokságra készülő, jelenleg Szlovéniában tartózkodó 24 éves hátvéd, a Ludovika Csata együttesétől Belgiumba szerződött a Castors Braine-hez. Klubjával az Európa-kupában erős csoportból jutottak be a rájátszásba, ott mentek egy kört, majd a nyolcaddöntőben a francia Angers-val szemben búcsúztak (honfitársunk épp az első mérkőzés félidejében sérült meg), de nem játszottak alárendelt szerepet. A bajnokságban a döntőig meneteltek, a negyeddöntőben a Waregemet, az elődöntőben a Namurt ejtették ki. A fináléban az Euroliga-szereplő Mechelen már nagy falat volt, otthon sima, 17 pontos vereséget szenvedtek (honfitársunk tíz pontot szerzett), míg idegenben hét ponttal maradtak alul, noha a negyedik negyed elején még vezettek is (itt Lelik 11 ponttal, öt lepattanóval és egy gólpasszal rukkolt ki).

„Nem voltam tisztában azzal, milyen csapat a Mechelen, azt leszámítva, hogy az Euroliga miatt erősebb kerettel állt neki az idénynek – taglalta Lelik. – Utólag nem vagyok csalódott, mert nem éreztem, hogy esélyünk lett volna megnyerni a bajnokságot. Azt a célt, amiért kimentem Belgiumba, elértem, tehát egyáltalán nem bántam meg, hogy oda szerződtem, de őszintén kimondom: nem mennék vissza. Ettől függetlenül jó lépcsőfok volt az életemben. A belga bajnokság gyengébb, ha a magyarhoz viszonyítjuk, nagyjából három csapat van, amely kihívást jelent egymásnak, ugyanakkor a többiek is kellemetlen ellenfelek. A mi játékstílusunk olyan volt, hogy daráltunk a végletekig, ha negyven ponttal vezettünk, akkor hatvannal kellett nyerni, és ehhez mindenki tartotta magát. Edzésen viszonylag jó szintet tudtunk tartani, volt keménység, ritmus, olyan közeg, amelyben nem lehet visszafejlődni, ez segített átvészelni az évadot.”

Előre megvették a repülőjegyeket a játékosoknak, így a bajnoki döntő második mérkőzése után még négy napja volt Belgiumban Lelik Rékának, hogy mindent elintézzen és lezárjon. Összességében öt napot pihent, aztán próbálta visszaépíteni az erőnlétét – heti két mérkőzés mellett a kondicionálást nem lehetett megfelelő szinten végezni. Hozzátette, amúgy sem képes arra, hogy két hétig csak üljön és ne csináljon semmit. De vajon sikerült-e valamiben fejlődnie az elmúlt egy esztendőben?

„Bizonyos tulajdonságaim el lettek nyomva, viszont helyettük más felerősödött – felelte Lelik Réka. – Nagyon gyors kosárlabdát játszottunk, ehhez a rohanós tempóhoz fizikailag nem volt könnyű alkalmazkodni, de ez remélhetőleg az előnyömre válik majd. Sajnálom, hogy csapatszinten nem használták ki jól a játékosok képességeit. Nálam a betörések hiányoztak, eléggé kiszorultam a hárompontosvonalra, és dobóként tartottak számon, holott nem ez a fő profilom. Az edzőnk sosem mondott rosszat, nem ordított velünk, inkább biztatott minket, hogy menjünk, csináljuk tovább. Akkor mondta meg a »frankót«, ha nem dobtad el a labdát, tényleg szinte bármit megtehettél, ezért is volt néha kisebb káosz. Azt gondolom, ha fiatal vagy és ki akarod magad próbálni külföldön, akkor a Braine jó választás lehet – nyilván nem mindenkinek, mert ha itthon, magyar közegben van valakinek lehetősége euroligás csapatban játszani, annak visszalépés lenne, hiszen onnan magasabb színvonalú klubhoz is könnyebben el lehet jutni. Viszont közepes szintű hazai együttes tagjaként, ha nem szeretnél már itthon kosárlabdázni, szívesen játszanál külföldön, egy évadra megéri Belgiumba szerződni.”

A folytatással kapcsolatban nemzeti csapatunk egyik húzóembere elmondta, még nem írt alá új klubjához, de azt elég valószínűnek tartja, hogy továbbra is külföldön szerepel.