Reális és irreális – Deák Zsigmond jegyzete

A labdarúgó BL-döntő előtti botrány miatt három mérkőzésre szóló zárt kapus büntetést kap – a magyar válogatott! Őszintén és pestiesen szólva hangosan felröhögtem, amikor ezt az internetes mémet olvastam a szöget fején találó szurkolói humor plasztikus megnyilvánulásaként. Az 1985-ös, Heysel Stadionban történt tragédia óta nem fordult elő, hogy a Bajnokok Ligája (akkor még a BEK) fináléja késést szenvedjen, nekem mindenesetre nem ez, hanem a tavalyi Eb-döntő sejlett fel, csak akkor a francia helyett az angol szervezők rontottak el valamit, de nagyon. Hatalmas balhé, tömegverekedés, illetéktelenek a stadionban: kaptak is egy meccsre zárt kaput, mint mi, magyarok két bekiabálás és három műanyag pohár miatt… Megnyugodhatunk, most sem lesz sokkal keményebb a verdikt, mindenesetre jövőre nálunk, a Puskás Arénában zajlik majd az Európa-liga döntője, tudom és remélem, hasonló gondok nélkül. Ha csak az ezred­része megismétlődik annak, ami szombaton Párizsban, akkor az egyrészt a világ szégyene, másrészt mi biztosan nem ússzuk meg egy sima ejnye-bejnyével. A lényeg persze, hogy emberélet nem veszett, s a méretes szervezői hiányosságok ellenére a gyepen már az történt, aminek történnie kellett: nyert a Real Madrid. Érzelmi töltet nélküli tiszta racionalitás mondatta ezt velem már a meccs és számos tanú előtt, mert hitem szerint egyszerűen nem lehetett másként. A királyi gárda minden idők egyik legnehezebb sorsolását kapva menetelt a csúcsra, s közben akkor is nyert, ha rosszul játszott, akkor is továbbjutott, ha gyengébben teljesített aktuális ellenfelénél. S micsoda ellenfeleknél: PSG, Chelsea, Manchester City, Liverpool! Félreértés ne essék, nem azt állítom, hogy a Real érdemtelenül jutott 14. trófeájához a legnívósabb klubsorozatban, hanem épp azt, hogy tökéletesen megérdemelte. Az élet sok területén kevéssé hiszek a hókuszpókuszokban, ezúttal viszont bebizonyosodott, hogy hosszú távon az lesz a legjobb, aki nemcsak konkrétan a foci, hanem a győzelem tudományát is elsajátította az évtizedek során. Ugyanez vonatkozik az edzői szakmára is, hiszen Carlo Ancelottit sokan nem ismerik el igazán, mégis ő a földkerekség legeredményesebbje benne. Oszoljanak, nincs itt semmi látnivaló! Könnygáz ezúttal szerencsére nem szükséges.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja! A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!