– Ellenfélként már sokszor találkozott leendő csapattársaival, de kit ismer közülük?
– Ivana Matoviccsal hat évvel ezelőtt, utolsó soproni szezonomban együtt játszottunk. Igaz, nem sokat kommunikáltunk, mert ő akkor már sztárnak számított, én meg vízhordónak, ráadásul az én akkori angoltudásom meglehetősen kezdetleges volt. Hana Machovával és Nevriye Yilmazzal pedig az All Star-gálákon kötöttünk ismeretséget.
– Milyennek találja őket?
– Yilmazról azt gondoltam először, amikor Párizsban találkoztunk, hogy én még ilyen szigorú nőt életemben nem láttam. Aztán kiderült, hogy nagyon vicces, megnyerő egyéniség. Ivana Matovics is mosolyogva üdvözölt a gdyniai All Staron. Hana Machová megilletődötten álldogált Gdyniában, és én voltam az első, aki odament hozzá. Láthatóan megkönnyebbült, és jót beszélgettünk.
– Játszótársa lesz Törökországban a világbajnok Penny Taylor és a földkerekség kosárlabdasportjának első számú női játékosa, Diana Taurasi. Várja már a találkozást?
– Persze, hogy várom. Penny Taylorral nincs is semmi gondom, ám Diana Taurasi…
– Mi a baj vele?
– Baj az nincs. Csak egyelőre elképzelni sem tudom, hogy egy félisten miért, hogyan áll szóba velem, egy apró pici porszemmel a gépezetben…
– Kérdezze Rátgéber Lászlót, aki Moszkvában edzette az amerikai – az ön szavaival élve – félistent! Nem hiszem, hogy rosszat mondana róla.
– Hallottam már sokaktól, akik ismerik, hogy Diana Taurasinak nincsenek sztárallűrjei. Egykori pécsi csapattársam, Nicole Ohlde például azt mondta, Diana roppant barátságos, közvetlen ember.
A TELJES INTERJÚT A NEMZETI SPORT VASÁRNAPI SZÁMÁBAN OLVASHATJA!
