A Jazz késői hajrája kevés volt a remekül dobó Spursszel szemben

Bár sokan azt jósolták, hogy a San Antonio játékosai a kimerültségtől járni is alig tudnak majd alig 39 órával a Phoenix elleni utolsó mérkőzés után, a Jazz elleni találkozó nem igazolta a pesszimista jóslatokat.

A mezőnyből több mint 54 százalékos pontossággal dobó Spurs az első negyedben még nem, a második 12 percben azonban már alaposan elhúzott ellenfelétől.

A Tony Parker, Manu Ginobili, Tim Duncan vezérletével ismét remeklő texasiak ezt a játékrészt 31-16-ra nyerték meg, azaz majdnem kétszer annyi pontot dobtak, mint ellenfelük.

Ezzel a meccs feléhez érve már 18 ponttal vezettek Gregg Popovich vezetőedző játékosai, akik a Salt Lake City-i együttestől 16 mérkőzés óta nem kaptak ki hazai pályán.

Az öt év alatt a harmadik bajnoki címére pályázó Spurs a harmadik negyedben jól őrizte az előnyt, csak két ponttal engedve közelebb a Jazzt, azonban az 1998 után először főcsoport-elődöntős vendégek a végére nagyon összekapták magukat.

Már a negyed elején, 18 pontos San Antonió-i előnynél korai hajrába kezdett a Utah, és sorozatban tíz kosarat értékesítve 95-87-re feljött. Jerry Sloan gárdája az utolsó fél percben sem adta még fel a reményt, kétszer is hét pontra megközelítette ellenfelét, azonban hiába próbálták a vendégek a sorozatos szabálytalanságokkal a végtelenségig halasztani a döntést, a Spurs kosarasai jól dobták a büntetőket (108-100).

A Spursnél Tim Duncan 27 pontot és 10 lepattanót szerzett, Manu Ginobili pedig szintén dupla-duplával zárt (23 pont, 10 gólpassz). Tony Parker 21, Michael Finley és Fabrizio Oberto 14-14 pontot dobott.

A Utahnál Deron Williams nagyszerűen játszott, 34 ponttal és 13/23-as mezőnymutatóval ő lett a meccs legeredményesebb embere. Társa kevés akadt: Carlos Boozer 20 ponttal és 12 lepattanóval tűnt még ki.

A Jazz egyetlen mutatóban múlta fölül a házigazdát, mégpedig a lepttanózásban, abban viszont alaposan. Más kérdés, hogy ez kevés volt.