Kerékpár: Valter Attila a későbbi egynaposokon hasznosítaná a tapasztalatait

A Jumbo-Visma 34. helyen célba érő kerekese az M4 Sport helyszíni stábjának nyilatkozva arról beszélt, hogy kicsit gyorsabban telt el a csaknem háromszáz kilométer, mint ahogy azt várta.

„Elég gyors napom volt, egy tök jó szökés jött össze a mezőny számára – mondta az öt legnagyobb egynapos viadal, a Monumentumok közül hagyományosan a hosszú távjáról ismert szombati versenyt elemezve, hozzátéve, hogy ha nem is volt kifejezetten erős a tempó, de végig jól haladtak az élen tekerők, emiatt a mezőny is nagyon jól haladt, 45 kilométer/óra fölötti átlagot ért el. – Az utolsó száz kilométer gyakorlatilag egy sprint felvezetés, ott pedig már nagyon kell figyelni. Ahogy leértünk a tengerpartra, végig nagy hátszelünk volt, gyakorlatilag 50-60-nal haladtunk, úgyhogy elég gyors nap volt.”

Azzal kapcsolatban, hogy a győzelmet nem sikerült kiharcolnia a Jumbónak – a belga Wout Van Aert harmadik lett –, úgy reagált, hogy ennél a csapatnál, mindig úgy vannak vele: lehet, jobb is, ha nem nyernek.

„Természetesen nem vagyunk csalódottak, hiszen ismét sikerült egy dobogót elhozni az első Monumentumról, erről az óriási versenyről, de természetesen nyerni jöttünk. Nem volt rajtunk extra kényszer, így is elég jól alakult a szezon eleje, de mi mindig nyerni szeretnénk. Lehetett volna jobban versenyezni a részünkről, és akkor talán több esélyünk lett volna nyerni. De pont ettől jó ez a csapat, és ezért szeretem, hogy most le fogunk ülni és meg fogjuk beszélni, hogy kinek mit kellett volna másképp csinálni. Én biztosan többet tudtam volna hozzátenni a győzelemhez” – folytatta az értékelést az első Milánó–Sanremója után.

Úgy látta, hogy „végig tűzközelben volt”, de „túl sokat nem tudott hozzátenni” a verseny végkimeneteléhez, mint fogalmazott, nagyon nehéz mindig jókor jó helyen lenni, illetve akkor, amikor kell.

„Láttam az elejét, végig ott voltam, ahol talán még nem késő, de egy kicsit előrébb kellett volna helyezkednem. Nem is saját magam miatt, hanem hogy a többieket tehermentesítsem. Nagyon hektikus volt a vége, kevesen maradtunk a Poggióra. Nekem talán Christophe Laporte munkáját kellett volna kicsit könnyíteni, hogy ő minél messzebb eljusson Wouttal és a legelső csoporttal átérhessen a hegyen. De talán annyira elégedetlen sem lehetek, mert egy ilyen sprintfelvezetést a Poggio előtt nem nekem találtak ki” – tette hozzá.

A lombardiai versennyel – melyet már háromszor teljesített – összehasonlítva könnyebbnek találta a 24 éves magyar kerékpáros. A 294 kilométeres táv nem volt nagyon kemény a számára, inkább úgy érezte, mintha kétszáz kilométeres dombos verseny lett volna.

„A végén viszont nagyon nehéz, a Poggión brutálisan haladtunk, engem az lepett meg, hogy mennyire hamar véget ért a Poggio. Egészen jó lábaim voltak még a célban is, csak olyan szinten gyorsan mentünk, hogy gyorsítani nem tudtam. Talán tovább mentem volna, ha hosszabb a hegy, még bírtam volna ezt a tempót, de volt hogy 45-50-ekkel mentünk fölfelé néha. Ez benne a nagyon nehéz, hogy kell egy öt percet nagyon durván sprintelni háromszáz kilométerrel a lábakban” – összegzett.

A folytatást illetően elmondta, hogy elég sokat versenyzett Olaszországban, ezért most nem marad, visszautazik Andorrába, felkészül a Baszk körversenyre, amelyen a dán Jonas Vingegaard lesz a csapatkapitány. Hozzátette: a nagy célja, hogy a klasszikusokon jól szerepeljen.

„Jó gyakorlás volt, száz kilométert kellett verekedni a pozícióért és ez így lesz majd a többi egynaposon is. Remélem, hogy sikerült egy kicsit elrakni ebből a tudásból és hogy jól fog menni a több egynapos is.”