Schneller Domonkos: A sportkerékpárosok nem útakadályok

– Nemrég terjedelmes posztban osztotta meg kritikáit az Árpád hídi halálos gázolással kapcsolatos ügyészi indítvánnyal, kifejezte, mennyire nem ért egyet a bűncselekmény minősítésével. A Kerékpáros-szövetség elnökeként hogyan látja, mit lehet tenni azért, hogy Magyarországon biztonságosan lehessen közlekedni?
– Messzebbről indítanék, úgy látom, hogy három célról érdemes beszélni – mondta a Nemzeti Sportnak Schneller Domonkos, akit másfél éve neveztek ki a Magyar Kerékpáros-szövetség élére. – Az első az, hogy minél többen használják naponta, munkába járáshoz a kerékpárt, hiszen ezzel élhetőbbé válnak a városaink. A második, hogy többen legyenek azok, akik hetente legalább háromszor mozognak, hiszen hazánkban nagy a túlsúlyosak aránya, és ezen segítene a rendszeres biciklizés. A harmadik jóval specifikusabb: legyen Magyarországnak kerékpársportban is olimpiai érme.

– Mi kellene az utóbbihoz?
– Az, hogy a tizenöt év alatti korosztályban is egyre többen válasszák a kerékpársportot. Viszont azt is látni kell, hogy aki egy tonna alatti járművel veszi igénybe a közútjainkat, az lényegében a saját életét teszi kockára. Amíg ebben nem történik változás, addig a fenti célok nem válnak valóra.

– Mit tehet ilyen helyzetben az állam?
– Az államnak két lehetősége van: tíz-százmilliókért zárt körpályákat fejleszt világítással és ott edzhetnek a kerékpárosok vagy rendet tesz az utakon. Utóbbira eszköz lenne a KRESZ szigorítása, amelyhez a Szövetség is fogalmazott meg javaslatokat, csak ez a folyamat nagyon elhúzódik, jó lenne, ha hatályba lépne.

– Milyen javaslatokkal álltak elő?
– Révész Máriusz Aktív Magyarországért Felelős államtitkárral és a Kerékpárosklubbal közösen a másfél méteres kötelező előzési szabállyal, amit már régóta be kellett volna vezetni, a másik a sportkerékpáros fogalmának bevezetése, aki olyan utakat használhatna edzés céljára, amelyre egyébként kerékpárral behajtani tilos, de nem autóutak vagy autópályák. Az nonszensz, hogy a meglehetősen hiányos kerékpárúthálózatra akarják rákényszeríteni a sportkerékpárosokat, mert azoknak nem az edzés a funkciója. Ők nem útakadályok, hanem a közlekedés részei, ma az autósok egy része sajnos akadályként tekint rájuk. Amíg ez a szemlélet nem változik meg, nem lehet biztonságosan kerékpározni Magyarországon. És ne feledjük, minden szabály annyit ér, amennyire be lehet tartatni. Erre jó példa az Árpád hídi halálos gázolás, nem mindegy, hogy a bűnelkövetőre három év fogházbüntetést vagy nyolc év börtönbüntetést szabnak ki, utóbbi a társadalom igazságérzetével is jobban találkozik.

– Említette a célok között az olimpiai érmet. Hogy látja, ehhez mennyivel kerültünk közelebb 2025-ben?
– A magyar kerékpársport még soha nem járt ennyire közel ahhoz, hogy érmet szerezzen vagy egy háromhetesen szakaszgyőztest adjon, ugyanakkor a hazai utánpótlásnevelésnek és infrastruktúrának ehhez fel kell nőnie. Tíz-tizenöt évvel ezelőtt egy kerékpáros a fél karját odaadta volna, hogy olyan lehetőségei legyenek, mint most, ennyi különböző szintű csapat közül válogathasson. Lassan inkább az lesz a probléma, hogy az utánpótlásnevelés ezt a haladást nem képes elég gyorsan lekövetni.

– Ez mivel jár?
– Azzal, hogy ma nincs annyi kontinentális vagy pro-team szintű versenyző Magyarországon, amennyi hely ezekben a csapatokban van. Az jó, hogy minden tehetséges magyar elhelyezkedhet, ugyanakkor a csapatok előbb-utóbb külföldi versenyzőkkel töltik fel. Ez nem probléma persze, de én, mint a hazai kerékpársportért felelős vezető, azt szeretném, hogy minél nagyobb arányban magyar versenyzők tekerjenek. Ehhez viszont az kell, hogy a jelenleginél sokkal több utánpótlásnevelő klub működjön. Szinte nem is álmodnak arról, hogy mindenhol legyen egy klubház, ahol le lehessen vezényelni egy nyújtást vagy épp tudjanak zuhanyozni. Ezt a lemaradást csökkenteni kellene, ha meglesz, akkor az olimpiai éremszerzés nem elérhetetlen.