„Nagy álmom volt Wimbledonban teniszezni” – Szombati-Serfőző Eszter

– A wimbledoni tenisztorna emblémája a nyitó kép az ön közösségi oldalán. Mi ennek az üzenete?     
– Elsősorban az, hogy a tenisz kislánykorom óta meghatározó szerepet játszik az életemben. Az aktualitása pedig annyi, hogy az International Lawn Tennis Club of Great Britain (ILTC) tavaly ünnepelte alapítása századik évfordulóját. A centenáriumi rendezvényen – amelyre 38 országból érkeztek vendégek – az ILTC Hungary delegációjának tagjaként én is részt vehettem. Az ILTC azon aktív és korábbi profi játékosok klubja, akik WTA- és ATP-tornákon, vagy Davis-kupa-mérkőzésen játszottak.

– Teniszeztek is?     
– Mégpedig a híres wimbledoni pályák egyikén – nagy álmom volt, hogy egyszer a szent füvön teniszezhessek! Minden országból három női és öt férfi játékos nevezhetett, mi a nőkkel a legjobb nyolcig jutottunk, de ez esetben az eredmény volt a legkevésbé fontos. Egyik nap találkozhattunk a legidősebb wimbledoni bajnoknővel, Angela Margaret Mortimer-Barrett-tel is – ő sajnos idén augusztusban, 
93 éves korában elhunyt.

– Két évvel ezelőtt a Horvátországban megrendezett szenior Európa-bajnokságon egyesben és vegyes párosban – Kosztoványi Rolanddal – arany-, párosban Pestuka Szilviával ezüstérmes lett a 45 pluszos kategóriában. Az idei beszámolókban viszont nem találtam az eredményeit.     
– Ennek az a prózai oka, hogy 2025-ben nem indultam versenyeken. Tavaly novemberben Győr Megyei Jogú Város Önkormányzata felkérésére elvállaltam a Győr Projekt Kft. ügyvezetői tisztét. Ez a cég üzemelteti a város sportlétesítményeit, emellett a győri fesztiválok és sportrendezvények szervezője. A munkakörrel annyi feladat járt, hogy nem tudtam a korábbi intenzitással edzeni, emiatt aztán nem indultam versenyeken sem. Olykor Johanna lányommal és a kerekesszékes Farkas Attilával teniszezünk, hogy teljesen ne essek ki a gyakorlatból. Bízom benne, hogy 55 pluszosan újra tudom kezdeni a nemzetközi szereplést.

– Akkor ez már a második alkalom, amikor szüneteltetni kénytelen a teniszkarrierjét.     
– Korosztályos és felnőtt vidékbajnok voltam, párosban több utánpótlás-bajnoki címet nyertem, az 1995-ös felnőttbajnokságon a harmadik helyen végeztem. A profi pályafutásom 1993 és 1995 közé esik, ekkor az ITF és a WTA versenyein szerepeltem, s a világranglistán egyéniben 970., párosban 627. helyen álltam. Mivel abban az időben a szponzoráció még gyerekcipőben járt, a szüleim pedig – akiknek rengeteget köszönhetek – nem tudtak még több pénzt fordítani a versenyeztetésemre, Amerikába mentem tanulni. A California State University teniszösztöndíjasaként közgazdaságtant hallgattam, s közben Csibi Reginával megnyertük az NCAA II párosbajnokságát, egyesben pedig második lettem. Egy év után azonban vírus támadta meg a szervezetemet, ami szívizomgyulladást okozott. Emiatt nem teniszezhettem, így viszont elvesztettem az ösztöndíjat és haza kellett jönnöm. A Budapesti Gazdasági Főiskolán, majd a Budapesti Metropolitan Egyetemen szereztem diplomát, és elkezdődött a civil életem, ami persze nagyban különbözött attól, mint amikor a versenysport töltötte ki a napjaimat.

– Ha nem is játékosként, de a tenisszel folyamatosan megmaradt a kapcsolata.     
– A tenisz valóban minden élethelyzetben elkísér. Hét évvel ezelőtt alapítottam meg a Labdabanda tenisziskolát, amivel az volt a célom, hogy a tudásomat és tapasztalatomat nevelőedzőként átadjam a győri utánpótlásnak; itt három- és kilencéves kor között igyekszünk megismertetni és megszerettetni a teniszezést. Győr városában több mint százéves hagyománya van a teniszsportnak, a Kálóczy téri centrum pályái talán a legszebb fekvésűek az országban – szívügyem a helyi tehetségek támogatása. 2018 óta több mint 500 gyermek fordult meg az iskolámban, s a Rába ETO teniszszakosztályában versenyző fiatalok mindegyike nálam, a Labdabandában kezdte a sportolást. Az ETO szakosztályának egyébként én vagyok a vezetője, s kollégáimmal igyekszem minél több versenyt hozni az Olimpiai Sportparkba – ahol négy kemény pálya van –, valamint a Kálóczy térre. Mindemellett 2024 óta – Lázár János elnök úr felkérésére – a Magyar Teniszszövetség elnökségének is tagja vagyok, előtte 2020 és 2024 között a gyerektenisz-bizottságot vezettem.

– A tavalyi közgyűlés előtt nyilvánosságra hozott életrajzában ez szerepel: „többgenerációs teniszcsaládból származik”.     
– Nagypapám, Tóth Imre a győri DAC-ban teniszezett, az első osztályú férficsapatban játszott. Édesanyám, Tóth Andrea – aki Taróczy Balázs korosztályához tartozik – vidékbajnok, válogatott teniszező volt, a karrierjét 18 évesen gerincsérv törte ketté. Jöttem én, engem pedig 13 éves lányom, Johanna követ, ő a Rába ETO teniszezője.

– Szakemberként mit gondol: milyen helyzetben van a magyar tenisz?
– Kegyelmi állapotnak mondható, hogy ennyi játékosunk van a legjobb százban: gondolok itt Marozsán Fábiánra, Fucsovics Mártonra, Bondár Annára, Udvardy Pannára, Gálfi Dalmára, párosban Babos Tímeára és Stollár Fannyra. Fantasztikus az a teljesítmény, amit ők az utóbbi években produkáltak, ám azt is látni kell, hogy egyre kevesebb gyerek sportol, emiatt jóval kevesebb az utánpótláskorú versenyző. A legfontosabb célunk a szövetséggel a bázis megerősítése, szélesítése, ezen dolgozunk az MTSZ szakmai igazgatója, Sávolt Attila vezetésével.

–  Végzettségét illetően turisztikai közgazdász és PR-szakértő, de sportvezetőként is jelentős tapasztalatai vannak, hiszen ön volt például a 2017-es győri nyári európai ifjúsági olimpiai fesztivál, az EYOF sportigazgatója.     
– Civil pályafutásom a turisztikában indult, Győr Megyei Jogú Város Önkormányzatánál idegenforgalmi referens voltam, majd városmarketinggel foglalkoztam, azután pedig a sportfőosztályt vezettem. Ekkor talált meg a sportigazgatói feladat; az én felelősségem volt, hogy a tíz sportág versenyeit rendben megrendezzük. Nagyszerű munka, életre szóló élmény volt, hogy a 250 tagú magyar és nemzetközi csapattal dolgozhattam együtt. A nulláról építettünk fel egy „mini olimpiát”, hiszen az EYOF-résztvevők száma hasonló a téli olimpia mezőnyéhez. Számos létesítmény épült erre az eseményre, ide tartozik az Olimpiai Sportpark, az Aqua Sportközpont, illetve korábbról az Audi Aréna is.

– Jelenlegi feladatköre mennyiben kapcsolódik a győri sportinfrastruktúrához?     
– A 86 munkatársat foglalkoztató Győr Projekt vezetését elsősorban a sportvonatkozások miatt vállaltam el. A mi cégünk üzemelteti az Audi Arénát, az Olimpiai Sportparkot, két uszodát, a Kálóczy téri teniszcentrumot, valamint egy turisztikai látogatóközpontot. A létesítményhálózat fenntartása természetesen elképzelhetetlen lenne az önkormányzat szerepvállalása, támogatása nélkül, ugyanakkor fontos feladatunk, hogy minél több piaci alapú bevételt generáljunk. Alapfeladatunk mellett mi lettünk a győri fesztiválok szervezői, lebonyolítói. Az egyik kiemelt eseményünk az Advent Győrben, a város életének legfontosabb kulturális, turisztikai eseménye, amely vásárral, különböző kulturális programokkal, fényjátékkal, gasztroutcával és a Dunakapu téri óriáskerékkel december 23-ig várja a látogatókat az egész országból, sőt, a határon túlról is.

– Innen sem hiányzik a sportvonatkozás, hiszen éppen a Dunakapu téren állították fel a mobil jégpályát.     
– Ráadásul nemcsak korcsolyázni lehet, ugyanis ebben az évben százéves a győri jégkorcsolya, s ennek tiszteletére vasárnaponként 18 órától jégrevü várja az érdeklődőket. Újdonság még, hogy a belvárost és az állatkerti fényparkot összekötöttük, a Mosoni-Dunán fényhajó viszi a látogatókat oda és vissza. A hagyományoknak megfelelően neves művészek lépnek fel az adventi rendezvényeken, mások mellett Sasvári Sándor, Varga Miklós, Peller Anna, Solti Ádám, Gallusz Niki. Nekem a szívem csücske a Pici Nagyszínpad, amelyen Győr legígéretesebb fiatal zenészei mutathatják meg minikoncertek keretében a tudásukat a nagyközönségnek. Tulajdonképpen ez is utánpótlás-nevelés és a tehetséggondozás, akárcsak a teniszben.

– A teniszre visszatérve: amikor két évvel ezelőtt szenior Európa-bajnoki címet nyert, a 45 pluszos kategóriában egyéniben a világranglista hetedik helyén állt. Akkor azt mondta, cél az első háromba kerülni. Vannak még világranglistás tervei?     
– Ha kitűzök magam elé egy célt, nem szeretem elengedni. Márpedig kizárólag rajtam múlik, hogy visszatérjek a teniszpályára, és újra időt, energiát fordítsak a játékra, a versenyzésre. Most úgy látom, hogy nagyjából tíz év múlva, hatvan pluszosan, amikor már nem a lányom teniszjátékán és a civil munkámon lesz a fő hangsúly, megpróbálhatok visszakapaszkodni a ranglistára. Nem lesz persze könnyű, hiszen az idén nem játszottam, így nem védhettem meg a ranglistás pontjaimat, emiatt azok elvesztek – szép feladat lesz majd a nulláról újraépítkezni.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2025. december 6-i lapszámában jelent meg.)