Nem ismer lehetetlent – Hosszú Kávé ifj. Gremsperger Gáborral

– A sport régóta kiemelt szerepet játszik az életében, a Climate Action is ezt erősíti. Hogyan fogalmazódott meg önben a létrehozása? 
– A fenntarthatósággal a Covid betörésének első napja óta foglalkozom, akkor gondoltuk, hogy ez új és jó irány lesz, és szeretek innovatív lenni. Válogatott sportoló voltam, sok ismerőst és barátot szereztem ebben a közegben, és az élet valahogyan mindig visszalök a sportba. A 2023-as budapesti atlétikai vb előtt egy kedves ismerősöm, Schmitt Petra megkeresett, mi lenne, ha mi is beszállnánk az esemény fenntarthatósággal kapcsolatos projektjeibe. Több külföldi sztársportolóval beszélgettünk, új-zélandiakkal, ausztrálokkal és a kenyai atlétikai szövetség képviselőivel. Számos más projekt mellett csináltunk egy zöld zónát, mondták, hogy nekik mennyire lényeges ez a téma, és elkezdtem utánanézni, mennyire jelentős a sport és a társadalom szerepe a fenntarthatóságban. Az infrastruktúra fejlesztésénél fontos a környezetvédelem figyelembevétele, a megújuló energiaforrások beépítése, illetve, hogy a szponzorokat ezeken a rendszereken keresztül milyen pluszelőnyökben tudjuk részesíteni. Foglalkoztatott a téma, érkeztek új megbízások, klubokkal, szövetségekkel tudtunk együtt dolgozni, elkezdett kialakulni a termékünk. Azt figyeltem meg, a régióban nincs még egy cég, amely ennyire specifikusan a sport és fenntarthatóság témájával foglalkozna. Az ügyfelek a nagy tanácsadó cégek segítségét kérnék ilyen jellegű problémák megoldása esetén, de a sportnak különleges nyelvezete és dinamikája van, egy másik iparág. Akkor lehet jó üzleteket kötni és érvényesülni, ha ott vagy a meccseken, a tenisztornákon, aktív jelenlétre van szükség. Ebben jó vagyok, és igyekeztem a lehető legtöbb ügyféllel szerződni azok közül, akik nyitottak rá. Arra is gondoltam, milyen jó lenne, ha a meglévő tudást a határon túlra is át lehetne vinni, el is kezdtem felgöngyölíteni a lehetőségeket azokban az országokban, ahol már volt korábban üzleti kapcsolatom. Hipp-hopp, lett is kilenc országunk, Albánia, Anglia, Egyesült Arab Emírségek, Észak-Macedónia, Görögország, Hollandia, Kenya, Németország, Szerbia, és úgy fest, ott leszünk Svájcban is. Olyan erős partnereket találtam, akik hazájukban nagyon magas beosztású sportvezetők, kiterjedt kapcsolatrendszerrel. Egyikük az athéni olimpia szponzorációs igazgatója volt, nemrég futott az olimpiai lánggal; az albán kapcsolat kormányzati szinten foglalkozik a sporttal, a kenyai az atlétikai szövetség egyik vezetője, Hollandiából egy pénzügyi szakember csatlakozott hozzánk. Három év kőkemény munkája van ebben, utazások, tárgyalások sora után állt össze a koncepció, ennek végén írtunk alá egy memorandumot. A célunk, hogy mi írjuk a sport fenntarthatóságának szabályait, minden országban legyen legalább harminc ügyfelünk, és legyünk „game changerek” ebben a témában. A pole pozícióban vagyunk és ezt meg is akarjuk őrizni.

– Miért Hollandia lett a központ? 
– Erős érzelmi szálak fűznek az országhoz, oda jártam egyetemre, ott fociztam, és a fenntarthatóság már fejlett téma Hollandiában, sokan foglalkoznak vele. Szeretem az ottani sportkultúrát, rendezettek a klubok, példaértékű a sportélet. Mindenhonnan elérhető, nagy presztízsű helyszínt találtunk.

– És például Kenyában hogyan látják mindezt egy nyugat-európai országhoz képest? 
– Teljesen más a kultúra. Az ENSZ meghatározza a fenntarthatósági alapokat, mint a klímaváltozás kérdése, a víz tisztelete és felhasználása, a vegetarianizmus. Afrikában két témával foglalkozunk, az egyik a férfiak és nők helyzete, a másik pedig a gyermekvédelem. Rengeteg EU-program és -alapítvány támogatja ezeket az elképzeléseket, hogy hidat képezzenek a két kontinens között. Kenyában az atlétikai szövetség nagyhatalom, ország az országon belül, Japánban a vébén második lett az éremtáblán a válogatott, és nemcsak emögött, a klímakérdés kapcsán is nagy a tudatosság. A maratoni futás miatt, ami Kenyában presztízskérdés, fontos, hogy a klíma felmelegedése együtt jár az időeredmények romlásával, ezért indítanak bizonyos versenyeket akár órákkal korábban.

– Itthon is jelentős partnerekkel dolgozhatnak együtt, például a veszprémi férfi-, a győri női kézilabdacsapattal, a Falco férfi kosarasaival. Magyarországon milyen cipőben jár a fenntarthatóság témaköre? 
– Sohasem lehettem olimpiai bajnok, de mégis azok vagyunk az egyik zöld nagykövetünk által. Bajnokok Ligáját nyertünk a Győrrel, bajnoki címet a Veszprémmel és a Győrrel, döntőt játszottunk a Falcóval. A fenntarthatóság témáját itthon sokan leszűkítik arra, milyen jó, ha napelemek kerülnek a stadionokra, ilyenkor elmagyarázom a társadalmi jelentőségét, a hatását a fiatal nemzedékre, a profi sportolók által közölt üzenetek fontosságát, és hogy miként tudjuk visszaintegrálni a sportba a régi nagy játékosokat, így például a korábbi válogatott labdarúgót, Rajczi Peti barátomat, kollégámat. Része ennek az infastrukturális tudatosság, hogy a stadiont konferenciára, koncertre is használják, hogy vegyék figyelembe a fenntarthatóságot a szponzorációs szerződéseknél, arról nem beszélve, hogy már nemzetközi követelményeknek is meg kell felelni, amelyeket akár a NOB támaszt. Futballban ahhoz, hogy nemzetközi sorozatban vegyél részt, fenntarthatósági tanulmányt kell benyújtani az UEFA-nak, és szükség van egy hivatalos kapcsolattartóra az adott klubnál, ez szinte az összes NB I-es csapatot érinti. Kalkulációm szerint ez a következő három évben minden sportágba legalább középszinten begyűrűzik.

– Megvan már az az állomány a Climate Actionnél, amely mindezt feldolgozza? 
– Határozottan igen, nekem nincs olyan, hogy lehetetlen. Az a motivációm, hogy fel tudjak lépni a legmagasabb szintre, tényező legyek ott is. A partnerekkel együtt felállítottuk a célszámokat, most kell nagy volumenben gondolkoznunk. Ha csatlakozik hozzánk száz klub, azt is megoldjuk, egyre több diák is jelentkezik nálam, aki ezzel foglalkozik az egyetemen.

– Itthon mennyire figyelnek az infrastruktúra építésekor a fenntarthatóságra? 
– Ezen dolgozunk, és az atlétikai stadion jó példa arra, hogy bár alkalmas a világ harmadik legnagyobb sporteseményének lebonyolítására, eközben odamehetsz és futhatsz benne egy kört.

– Mi a helyzet a sportügynökségével, a The Agenttel? 
– Megvan, kissé átalakítottuk és beolvasztottuk a funkcióját a Climate Actionbe, szervezeti tanácsadással foglalkozik inkább. Nem az egyéneknek szeretnénk már segíteni, ettől függetlenül a The Agent tanulmányi sportösztöndíjakat intéz, mert a sportnak az edukáció is lényeges eleme.

– Izgalmas kihívás mindig új és új embereket megismerni, új ajtókon belépni? 
– Ez a legjobb része, imádom a találkozásokat, beszélgetéseket. A másik felével akadnak nehézségeim, az utánkövetéssel és a feldolgozással. Tárgyalni, beszélni, megtalálni a közös pontokat művészet, és azt gondolom, jó úton haladunk. A minap egy vidéki város vezetőivel egyeztettünk reggel, délután online meetinget tartottunk a Macedón Olimpiai Bizottsággal, aztán egy kedves afrikai, mali ismerősömmel találkoztam, hogy mit tudnánk csinálni arrafelé. Ez egyfajta függőség, zavarna, ha nem lenne része az életemnek, szeretem csinálni.

– Legnagyobb sikereit a futsalban érte el. Követi az eseményeit? 
– Természetesen, a foci és a futsal örök szerelem. Hogy van-e még válogatott játékos futsalban, akivel együtt játszottam? Igen, Rábl Jani. A sportág sokat fejlődött, jó meccsek vannak, ami szuper.

– Több interjút adott korábban a cukorbetegségéről. Mennyire határozza meg az életét? 
– Harminc éve cukorbeteg vagyok, ez a leghosszabb kapcsolatom… Sohasem tudok megszabadulni tőle, de együtt kell vele élnem tudatosan. Próbálom összekötni az egészséget is a sporttal, szívemen viselem a témát, ahol tudok, segítek. Az egyik leghíresebb diabéteszes sportoló a német teniszsztár, Alexander Zverev. Vettem egyébként egy országúti kerékpárt, amíg használom, véletlenül sem veszem elő a laptopomat, és jól tudok versenyezni magammal, mérni az időmet. Néhányszor már majdnem elütöttek, de nagyon hasznos az egészségem megőrzése céljából.

– Szeretnének a Climate Actionnel olyan nagy eseményeken is megjelenni, mint a 2028-as Los Angeles-i és a 2032-es brisbane-i olimpia? 
– Igen, ez a célunk. Merünk nagyot álmodni, olyan referenciáink vannak, amelyek esélyt adhatnak arra, hogy még ilyen helyeken is ott legyünk, de rengeteg jó minőségű munka és alázat kell hozzá. A sportban persze nem ez a legfontosabb téma, hanem hogy eredményeket érjünk el profi szinten és az emberi aktivitás terén egyaránt. A fenntarthatóság ugyanakkor meghatározza a sport jövőjét, ez a magyar sportigazgatásnak is fontos lesz. A síelőknek máshová kell menniük edzőtáborba, ha valahol nem lesz hó, atlétikában korábban a magaslati gyakorlóhelyeket keresték, most lehet, inkább szaunában futnának száz métert. Érinti a módszertant és az eszköztárat is a globális felmelegedés, ki kell jelenteni, hogy hatással van a sportra, pláne az élsportra, amelyben nüanszok döntenek például az olimpiai bajnoki címről.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2026. január 3-i lapszámában jelent meg.)