Féltávnál százszázalékos a cseh-szlovák MOL ligában a HC DAC

– Hogyan jellemezné a 2025–26-os idény első felét?
– Lényegében tegnap lett vége. Ma játszottuk a MOL liga 11. fordulóját a tizenkét csapatos bajnokságban, és ha azt mondom, hogy 22 ponttal zártuk az idény első felét, akkor természetesen elégedettnek kell lennem. Minden más állítás vagy megjegyzés már tudálékoskodásnak tűnne, amit nem szeretnék. Ami viszont beletartozik az összképbe, hogy nem lehetünk teljes mértékben elégedettek. A gyors, októberi kiesés a spanyol Elche ellen az Európa Kupából rányomta a bélyegét a hangulatunkra. Valahogy már a második évben nem vagyunk jóban a sorsolással. Nem nevezném ezt átoknak, de jó lenne ezt a következő idényben, vagy már a következő kupasorsolásnál levetkőzni. Egy kicsit szomorúan teszem még hozzá, hogy elég sok sérültünk volt, főleg az idény elején, de sajnos most is.

– A HC DAC ebben az idényben is úgy indult neki az idénynek, hogy megpróbál mesterhármast elérni: megnyerni a cseh–szlovák MOL Ligát, a szlovák bajnokságot és a Szlovák Kupát. Az utóbbit azonban már biztosan nem szerzi meg, hiszen decemberben volt egy mondhatni szerencsétlen mérkőzés…
– A klub idén ünnepli a 10. születésnapját, és jó lett volna ezt valamilyen emlékezetes sikerekkel megkoronázni. Azt hiszem, arattunk – és még aratunk is – szép győzelmeket, de egy igazán emlékezetes siker, például a mesterhármas, nagyon jól illett volna a jubileumhoz. Ugyanakkor minden tanít bennünket, engem főleg. Megfogadtam, hogy többé nem mondom ki hangosan, mit szeretnék. Nagyon szerettem volna azt a három dolgot, amit említett, de úgy tűnik, nem mind fog összejönni. Nagyon szerettem volna, hogy a nemzetközi kupában előrébb jussunk – ez sem sikerült. A botrányos Szlovák Kupa-elődöntőt inkább nem is említeném, amit sajnos hazai pályán veszítettünk el a Nagymihály ellen 27–25-re. A szurkolótábor és a régió sportszerető közönsége pontosan tudja, milyen körülmények között történt mindez.... Marad tehát a bajnokság, a cseh–szlovák MOL Liga, ahol jelenleg jól állunk, ötpontos előnyünk van. Ugyanakkor hozzá kell tenni, hogy az őszi idényben itthon játszottunk az erősebb ellenfelekkel, így a tavasz tartogathat még csapdákat – akár Lázne Kynzvartban, Nagymihályban, vagy Mostban. Ezek mind jelentős mérkőzések lesznek.

– A héten már kezdődik bajnokság második fele.
– Igen, már a tavaszi idény első fordulóját játsszuk idegenben. Remélem, hogy folytatni tudjuk a jó sorozatot. Tudom, tisztában vagyok vele, hogy egyszer minden széria véget ér. Persze ott van az álmaim között, milyen jó lenne a második felét is ugyanígy végigcsinálni, de a lényeg a végeredmény. Nagyon szeretnénk megnyerni a MOL Ligát.

– A klub fennállásának tizedik évében járunk. Azt mondta korábban, hogy évről évre előrébb lép a klub. Most is van ilyen előrelépés, akár olyan, ami még nem feltétlenül látszik az eredményeken?
– Úgy gondolom, igen. Azért tudtuk ezt a 11 fordulós első félévet 22 ponttal zárni, mert az elmúlt években odáig erősödtünk, hogy jobban tudjuk pótolni a kieső játékosokat. Talán ez alól kivétel volt a nemzetközi kupameccs, de a hazai bajnoki találkozókra teljes mértékben igaz. Mindig azt mondom: egy csapat erejét az mutatja meg, mennyire tudja pótolni a hiányzóit. Úgy érzem, most a kispadunk is erős. Éppen azon gondolkodunk, hogy talán most az lenne a legjobb, ha ezt a keretet együtt tartanánk, és megnéznénk, mire képes hosszabb távon. A tíz évhez szorosan hozzátartozik az utánpótlásunk is, amire nagyon büszkék vagyunk, és nem szabad szó nélkül elmenni mellette. Az itt nevelkedett kézilabdázó lányok az elmúlt években bebizonyították, hogy máshol is megállják a helyüket. Akik innen kerültek el, jó csapatokban játszanak, és akik fiatalon igazoltak el, szintén komoly kluboknál szerepelnek. Remélem, hogy egyre erősebb lesz az a háttér, amely az A-csapat játékoskeretét biztosítja.

– Vasárnap a Písek ellen bemutatkozott egy új játékos is, aki Győrből érkezett. Farkas Júliát üdvrivalgással fogadta a dunaszerdahelyi közönség, s három góllal járult a hazai sikerhez.
– Mondhatjuk, hogy ez annak a kapcsolatnak az eredménye, amelyet a Győrrel, illetve általában a magyar kézilabdával próbálunk építeni. Földrajzilag is ők vannak hozzánk a legközelebb. Júlia érkezése egyfajta szerencsés egymásra találás volt. Úgy gondolom, ez az igazolás a két klub, a játékos és az egész közeg számára is meghozza majd a gyümölcsét.