NS-klub: Gyulay Zsolt máig őrzi a bekeretezett NS-címlapot
„A Népsportban megjelenni mindig óriási megtiszteltetés volt. Ifikorom óta böngésztem az újságot, emlékszem, voltak olyan napok, amikor az utánpótlás-eredményeket is közölték, ezeket mindig külön vadásztam, benne vagyok-e. Aztán felnőttként címlapra kerülni maga volt a csúcs. Elrakták nekem azt a számot, így amikor hazatértem, otthon várt, és a mai napig bekeretezve őrzöm.”
Gyulay Zsolt az előző évi világbajnokságon 500 méteren csak a hetedik helyen végzett, mégsem aggódott az olimpia előtt, mert tudta, az idő neki dolgozik, és ha a legjobbját nyújtja, megszerzi az aranyérmet. Utólag is hálás a sorsnak, hogy Szöulban tökéletesen kijött neki a lépés.
„Valahogy az életemben mindig úgy álltak össze a dolgok, hogy az olimpián hoztam a legjobb formámat, ehhez kellett a koncentráció és némi a szerencse is. Huszonnégy évesen úgy éreztem, nagyon jó formában vagyok, ezért igyekeztem a legjobb teljesítményt kihozni magamból. Nem akartam azon görcsölni, ez milyen eredménnyel jár. Akkor csak a tökéletes feladat-végrehajtásra koncentráltam, és minden adva is volt ahhoz, hogy jól szerepeljek.”
Pedig senki sem hibáztatta volna, ha azokban a napokban nem tudott volna száz százalékig a sportra koncentrálni, hiszen az óriási távolság és a kezdetleges telekommunikációs technológia miatt alig jutottak el hozzá információk újszülött kislányáról, akinek a második neve Olimpia lett. Gyulay teljesítményét azonban semmi sem ingatta meg.
„Nehéz volt, mert, ha jól emlékszem, szeptember 15-én utaztunk ki, 19-én pedig megszületett Blanka lányom, akiről nem sokat tudtam, mert nem volt sem telefon, sem más eszköz, a mából visszanézve kicsit furcsa kor volt. De így is koncentráltam a versenyre, megfelelőnek találtam az edzéskörülményeket, előtte is egész évben kiemelkedő formában voltam, éreztem, hogy a döntő pillanatokban is jó leszek.”
