Jégkorong: külföldről érkezhet kapitány a férfi- és a női válogatotthoz

– Három évvel ezelőtt hagyta abba a játékot, két éve edzősködött, mi vitte rá, hogy jelentkezzen a szövetség általános igazgatójának?
– Ez olyan pozíció, amelyben még többet tehetek a magyar hokiért – ez a hozzáállás a generációnk sajátja, mindig ilyenek voltunk. Kicsit hiánypozíciónak is tűnt, hiszen tavaly nyáron megszűnt a sportigazgatói poszt, ezért úgy éreztem, van egy szakmai hézag, amit be kellene tömni. Egyébként a szövetség is így vélte, ezért hozta létre ezt az új állást, ami nagy kihívás.

– Mi szerepelt a pályázatában?
– Szeretnék minél többet fejleszteni a magyar jégkorongon, amihez a szakemberképzés is hozzátartozik, és habár ennek megvan a felelőse, a munkáink összeérnek. Az alapoktól kell indulnunk, és felfelé dolgoznunk. Alám a férfi és a női felnőttválogatott, valamint a férfi junior tartozik, ugyanakkor összedolgozunk a fejlesztési igazgatóval, és szeretnék olyanokat szerződtetni, akik segíteni tudnak ebben a fejlesztésben.

– A fejlesztéshez keres plusz szakembereket is, vagy ezzel bővítené a szövetségi kapitányok munkakörét?
– Inkább az utóbbi.

– A napokban bejelentette, hogy a férfi és a női felnőttválogatottnak is új kapitánya lesz: szándékosan kezdte a nagycsapatoknál, mert ők vannak a kirakatban, vagy így jött ki a lépés?
– Mindenkit eltávolítottam, aki az utamban állt! A viccet félretéve: így jött ki, mert például a női kapitánynak, Pat Cortinának nem is volt élő szerződése, csak szóbeli megállapodása. Ő elfoglalt a német klubjával, én viszont szeretném megadni a lányoknak az esélyt, hogy egyazon vezér készítse fel őket egész idényben. A férfikapitánynak, Jarmo Tolvanennek lejárt a szerződése, és úgy éreztem, eljött az idő a frissítésre. Szegény három szerencsétlen évet zárt, hiszen az első világbajnokságon másodpercekkel lemaradt az A-csoportról, a másodikon nem tudott ott lenni a betegsége miatt, a harmadik meg elmaradt… A fiúkon azt láttam a hazai vébén, de az idei olimpiai selejtezőn is, hogy több van bennük. A tavalyi világbajnokságon pedig – lehet, Jarmo hiánya miatt is – nem csapatként szerepeltünk.

– Hol keresi az új kapitányokat?
– Az U20-as fiúkhoz itthon, mert nem szeretném összekötni a két férfi pozíciót – legfeljebb tanácsadói szinten –, és vannak jó magyar edzőink, akik tapasztalatokat szereztek a külföldi kapitányok mellett. Az Erste Liga magyar klubjainak jobbára magyar edzői vannak, a MAC pedig magyar edzővel ment a szlovák élvonalban, ezek jó visszajelzések. A felnőttcsapatokhoz viszont külföldön nézelődöm.

– Visszatérünk az észak-amerikai iskolához?
– Egyelőre a nagyvilágban keresek, nem a nemzetiség a fontos, hanem, hogy milyen karakterről van szó, és milyen a jégkorongszemlélete. Van egy-két korábbi mesterem, akikkel szívesen cserélek eszmét, kikérem a véleményüket, megvan a kapcsolati háló is, és persze az ügynökök is ajánlják az ügyfeleiket.

– Milyen lenne a jellemrajza az új kapitányainknak?
– A juniorokhoz olyan trénert szeretnék, aki ért a hokihoz és pozitív személyiség, úgy bánik a srácokkal, hogy lássák, mi kell a profi léthez. A felnőttekhez Jarmo után fiatalosabb, energiadúsabb hokiőrültet szeretnék, aki azért szeretne több időt tölteni nálunk, mert érdekli. Éhes a sikerre, tud döntéseket hozni és megfogni a mai srácokat, utóbbit nagyon hiányoltam.

– Beszél a játékosokkal is? És ha igen, kikkel, a veteránokkal vagy a sztárokkal?
– Néhányukkal beszélek, igen, és vegyesen. Fontos, hogy megtaláljuk a vezéreinket, ez a szövetségi kapitány egyik legnagyobb feladata. Én harminchat évesen kaptam meg az első betűmet, ami éppenséggel a csapatkapitányi C volt, de addig is úgy kezeltek, mint vezéregyéniséget, sőt, tudatták is velem, hogy legyen hangom, mondjam el a véleményem. Ha nincsenek meg a vezéreink, vagy nem egy irányba húznak, akkor ugrálhatunk akármennyit a kispadon, viszont, ha egy irányba húznak, akkor sikerre vezetik a csapatot.

– Elvileg május végén tisztújító közgyűlést tart a szövetség, lejár az elnökség mandátuma, amelynek jóvá kell hagynia a javaslatait: a kinevezésekkel megvárja az új testület megalakulását?
– Nem feltétlenül, sőt, az U20-as kapitányt minél hamarabb szeretném megnevezni, mert dolgoznia kellene: ugyan nyáron nincs hoki, de tervezni és szervezni kell a következő évadot. Ez az elsődleges célom, aztán jön a többi, lépésről lépésre haladok. Persze a koronavírus-járvány mindenre hatással van, hiszen elmaradtak a tavaszi világbajnokságok, így a nők nem utaztak Kanadába, a férfiak Szlovéniába, azaz kaptam néhány plusz hetet. Ám veszítettem is, hiszen jelen állás szerint nem lehet tudni, a járványnak milyen gazdasági következményei lesznek, mekkora költségvetéssel számolhatunk, így a tárgyalások során én is csak addig juthatok, ahol már a pénzről lenne szó. Természetesen én sem bántam volna, ha a rendes medrében halad tovább az élet, ám ez van, ezzel kell megbirkózni. Kérdőjelek vannak mindenhol, viszont az élet nem állt meg, Németországból és Svédországból is folyamatosan jönnek a hírek, hogy ki, hová szerződött, nekünk is haladnunk kell.

– Amúgy elégedett a jelenlegi vezetőség négyéves munkájával? Az elejét kívülről, a második „félidőt” belülről látta.
– Igen, jó irányba indultunk, folyik a munka, nincs okunk panaszra.