Aranylabdások árnyékában – Mourinho lustának, Blanc túlsúlyosnak találta Benzemát

Amikor a Real Madrid hív valakit, a futballista általában jobb csapatba kerül, a klubváltása szakmai előrelépést jelent. Nem ez volt a helyzet 2009 nyarán, amikor a királyi gárda átcsábította Karim Benzemát az Olympique Lyontól. Akkor a Real Madrid sorozatban ötödször bukott el a Bajnokok Ligája egyenes kieséses szakaszában az első akadályban, vagyis a legjobb tizenhat között, míg a fénykorát élő Lyon sorozatban hat éve volt ott legalább a nyolcaddöntőben, és kétszer túl is jutott rajta. Szakmai érv tehát nem szólt a váltás mellett – a 35 millió eurós (végül 41 millióra emelkedett a különböző bónuszok miatt) vételár annál inkább.

Ám ez az összeg, sőt maga az átigazolás sem rengette meg a világot. Merthogy Florentino Pérez madridi klubelnök is pontosan tisztában volt vele, csapata egymás után ötször maradt szégyenben a BL-nyolcaddöntőben, a nagy rivális Barcelona pedig négy év alatt másodszor nyerte meg a legrangosabb sorozat trófeáját, és a spanyol bajnokságban is trónra lépett. A presidente az asztalra csapott: azon a 2009-es nyáron szerződtette a Manchester Unitedtől 94 millió euróért a friss aranylabdás Cristiano Ronaldót, az AC Milantól pedig 67 millióért az előző aranylabdás Kakát. Mivel az új igazolásokat egyszerre mutatták be a Santiago Bernabéu Stadionban, finoman szólva sem Benzema volt a reflektorfényben.

Bár a nyári felkészülési mérkőzéseken Raúl Gonzálezzel holtversenyben ő lett a csapat házi gólkirálya, a kispadon töltötte az őszi szezon nagy részét, mivel Manuel Pellegrini vezetőedző a középcsatárposzton Gonzalo Higuaínt favorizálta. Nem indult diadalmasan a madridi történet Benzemának, a spanyol sajtó is sokat bírálta, mondván, nem akar beilleszkedni, nem barátkozik a csapattársaival, nem tanul spanyolul sem, idejét leginkább a lyoni sleppjével tölti. Hamar kikiáltották az „új Nicolas Anelkának”, aki meglehetősen viharos időszakot töltött Madridban. Honfitársának, Zinédine Zidane-nak kellett megvédenie: „Két hónapig engem is csak kritizáltak. Benzema tehetsége is érvényesülni fog.”

December 5-én Rafael van der Vaart cseréjeként lépett pályára, és ő szerezte a harmadik gólt az Almería ellen 6–0-ra megnyert bajnokin. A meccs után reagált a kritikára, kijelentve: „Mondhatom, hogy most már beilleszkedtem a csapatba, és igen, jobban kellett alkalmazkodnom is. Új otthonom van, és tanulok spanyolul, hogy jobban megértessem magam a csapattársaimmal.” De a kezdőcsapatba csak Higuaín január eleji sérülését követően került be, majd az argentin felépülését követően vissza kellett ülnie a padra. Így aztán nem meglepő, hogy a Madridban eltöltött eddigi 13 idénye közül az elsőben hozta a legvisszafogottabb számokat, akkor játszotta a legkevesebb meccset, mind­össze 33-at minden sorozatot figyelembe véve, és ez volt az egyetlen madridi évada, amelyben tíz gól alatt maradt, nyolcszor a La Ligában, egyszer a BL-ben volt eredményes. A BL nyolcaddöntőjében pedig talán el is gondolkodott, hogy érdemes volt-e váltania: éppen a Lyon volt a Real Madrid ellenfele, és 2–1-es összesítéssel a franciák jutottak tovább, akik aztán a legjobb négy közé is bejutottak (de ő szerezte az egyetlen madridi gólt, egy perccel azután, hogy beállt Emmanuel Adebayor helyére).

Úgy tűnt, második idényére kedvezőbb helyzetbe kerülhet, mivel a klubikon, Raúl González elhagyta Madridot, a Schalke játékosa lett, Kakának pedig ugyancsak csalódást keltő újoncidénye volt a Bernabéuban. Ám az edzőváltás utáni első sajtótájékoztatók egyike hideg zuhanyként érte a franciát, az új főnök, José Mourinho úgy fogalmazott: „Benzemának meg kell értenie, hogy a tehetség önmagában nem elég, a Real Madridnak olyan csatárra van szüksége, akiben ég a tűz, nem egy kedvetlenre.” Erre tett rá egy jó nagy lapáttal a francia válogatott szövetségi kapitánya, Laurent Blanc, aki azt mondta: „Benzema nem szeret melózni, és le is kellene kicsit fogynia, hogy kiaknázza a benne lévő lehetőségeket.”

EGY KIS BENZEMA-GÓLPARÁDÉ

Mourinho kétcsatáros rendszerében Cristiano Ronaldo és Higuaín volt a két ék, Benzema újfent a kispadra szorult. Ám az argentin novemberi súlyos hátsérülése miatt újra megkapta a lehetőséget – és ezt már megragadta. A BL-ben betalált az Ajax kapujába, majd az Auxerre ellen megszerezte első madridi mesterhármasát, nem sokkal később pedig a Király-kupában is triplázott a Levante kárára (8–0). A Király-kupában sokat tett a döntőbe jutásért, a Sevilla elleni elődöntő első meccsét az ő góljával nyerték meg 1–0-ra. Higuaín hosszú kiesése miatt februárban visszahozták kölcsönből Adebayort, de Benzema már nem volt hajlandó átadni a helyét, a bajnokságban nyolc forduló alatt tíz gólt szerzett, a BL-nyolcaddöntőben pedig eljött a revans ideje a Lyonnal szemben, ezúttal 4–1-es összesítéssel a Real Madrid jutott tovább, Benzema először szerzett gólt ellenfélként a Stade de Gerland-ban.

Megvetette a lábát a kezdőcsapatban, és elhódította első trófeáját is a Király-kupa megnyerésével (a Barca ellen hosszabbításban 1–0), és csaknem megháromszorozta első idényében szerzett góljai számát, 26-szor volt eredményes, az együttesből nála többször csak CR7. Ám a Barcelona sorozatban harmadszor is megnyerte a bajnokságot, és elvitte a BL-trófeát is Londonból, az elődöntőben éppen a Real Madridot búcsúztatva.

Mourinho kiadta a jelszót: bajnokságot kell nyerni! Sikerült is, és Benzema fantasztikus teljesítménnyel járult hozzá, immár stabil kezdőként: a La Ligában 34 meccsen 21 gólt szerzett, a BL-ben 11 mérkőzésen hetet, az idényben minden sorozatban összesen 32-szer volt eredményes, a legutóbbi, 2021–2022-es évadot leszámítva akkor volt a legtermékenyebb. Mindenki Mourinhót éltette, amiért „feltámasztotta” Benzemát, a portugál vezetőedző azonban maga cáfolta ezt, és az érdemet a csatárnak tulajdonította. Kiderült ugyanis, hogy Benzema megfogadta Blanc tanácsát, és a nyarat az olaszországi Meranóban, egy klinikán töltötte, amelyen súlycsökkentő kezelésen esett át, és az izomtömegét is növelte. Az idény rajtján nyolc kilóval könnyebb volt, mint az előző kiírás végén.

Ez, a 2011–2012-es évad hozta el az áttörést. Ettől fogva Benzemát nem lehetett tovább Higuaín cseréjének nevezni, egyenrangúvá vált. A következő idényben mindketten 19-szer voltak kezdők a bajnokságban, hatszor-hatszor a BL-ben, az argentin összesen 18, a francia 20 gólt ért el. És az idény végén Higuaín el is igazolt Nápolyba, Benzema megnyerte a csapaton belüli harcot a középcsatár pozíciójáért, továbbá a négy évvel korábban vele együtt érkező Kaká is jelentős presztízsveszteséggel ment vissza Milánóba, azóta akárkit is szerződtetett támadónak a Real Madrid, egy biztos: ő maradt a 9-es.

A 2012-es bajnoki cím után a következő lépés nem is lehetett más, mint a BL-győzelem, hiszen 2002 óta szomjazta már a klub a tizediket, vagyis a „La Décimát”. De már nem José Mourinhóval, hanem az olasz Carlo Ancelottival. A 2013–2014-es idényre összeállt a legendássá váló, BBC fantázianevű csatársor Gareth Bale-lel, Benzemával és Cristiano Ronaldóval, a Lisszabonig tartó nagy menetelésből a francia öt góllal vette ki a részét, az egyenes kieséses szakaszban a Galatasaray és a Borussia Dortmund ellen volt eredményes. Az Atlético Madriddal vívott döntőben ugyan nem, de kárpótolta érte az óriási serleg, amelyet klubja tizedszer, ő maga először emelhetett fel.

A finálé után újabb, ötéves szerződést adott neki a Madrid, és nem volt megállás. Zinédine Zidane-nal következtek az újabb BL-diadalok, 2016 és 2018 között három év alatt három, és láthattunk Benzema-gólt is a döntőben: 2018-ban, Kijevben ő törte meg a jeget az 51. percben, amikor Loris Karius Liverpool-kapus kidobásába szemfülesen belelépett, a spanyolok aztán 3–1-re nyertek.

Benzema úgy érezhette, a csúcson van 31 évesen, a Real Madridban töltött kilencedik éve után: két bajnoki cím és négy BL-trófea volt már a zsákban.

Egy szívfájdalma volt csak, de az sajgó: a kijevi BL-döntő után néhány héttel rajtolt a 2018-as világbajnokság Oroszországban. A legjobb francia csatár nélkül...

(A következő részben: Szexvideobotrány és válogatottság)

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2022. június 25-i lapszámában jelent meg.)