BRAZÍLIA

Szokatlan nyugalom uralkodott a brazil válogatott háza táján a világbajnoki kerethirdetéskor: a több mint 800 regisztrált újságíró semmilyen meglepetésről nem tudott beszámolni, Luis Felipe Scolari a már előre megadott nevek mellett a „totális papírformát” ismertette. Ez a papírforma azzal járt, hogy kimaradt a brazilok két, még aktív aranylabdása – a pályafutása zenitjén egyaránt túljutó Kaká és Ronaldinho –, de az össznépi felhörrenés elmaradt.

Ha Scolari csak ezt érte el, már akkor egész jól áll, elődeinek (mint ahogy 2002 előtt neki magának is) rendre meg kellett küzdenie a népharaggal egyes kedvencek (Romário, Neymar) kihagyása miatt. Az, hogy Ronaldinho és Kaká kihagyását nyugodtan fogadták, mutatja: a szurkolók egyrészt bíznak a szövetségi kapitányban, másrészt reálisan látják a helyzetet, harmadrészt pedig „elfogytak” az össznépi rajongást kiváltó szupersztárok. 1998 óta először nincs a selecao brasileirában aktív aranylabdás vagy FIFA év játékosa. 2010-ben ott volt Kaká. 2006-ban Ronaldo és Ronaldinho (Kaká pedig egy szezonra volt csak csúcsévétől). 2002-ben Ronaldo, Rivaldo és Ronaldinho. 1998-ban Ronaldo. 1994-ben Romário a világ egyik legjobb csatáraként ment a vb-re, és szinte minden címet begyűjtve bizonyította, hogy abban az évben bizony ő volt a legjobb.

ERŐSSÉGEK
+ Hátvédsor. Scolari mostani kapitánysága alatt Brazília húszból csak két meccset veszített el, a Konföderációs Kupa óta pedig mindössze egyszer kapott egynél több gólt. A Dani Alves, Thiago Silva, David Luiz, Marcelo négyest a világ szinte minden csapata elfogadná, és a Maicon, Henrique, Dante, Maxwell tartaléksor is rendkívül erős – arról nem is beszélve, hogy Rafinha, Miranda és Filipe Luis nem utazik... A vb előtti egy évben a selecao védelme csupán hatszor kapitulált.
+ Scolari. „A csapatban nem feltétlenül bízom. De ebben az emberben igen” – hangzott egy kommentár Scolari kerethirdetése alkalmával. A brazil kapitányi poszt a világ egyik leghálátlanabbja a futballéletben – mindent meg kell nyerni, és ha mindent megnyersz, még akkor sem a tiéd a '70-es csodacsapat –, de Scolari határozottan jól viseli. Az egység fontosságát hangsúlyozó, csapataiból „családot” kovácsoló Felipao jelenléte nyugtató hatású lehet a vb-őrület alatt – és mivel ő nyert már világbajnokságot és a Menezes-éra alatti szenvedés után Konföderációs Kupát a csapattal, élvezi a szurkolói bizalmat is.
+ A szurkolók. Scolari minden egyes adandó alkalommal hangsúlyozza, mekkora pluszt jelenthetnek. Pedig a selecaótól volt, hogy elidegenedtek a szurkolók: a sok pénzzel járó turnék miatt 2005 októbere és 2007 októbere között a válogatott egyszer sem játszott otthon, és az utóbbi években is eléggé vándorcirkuszra emlékeztet a brazilok menetrendje. A türelmetlen szurkolóhad a ritka hazai jelenések alkalmával hajlamos volt korán kifütyülni sajátjait, ám a Konföderációs Kupán egymásra talált a csapattal – ez pedig félelmetes párosítás. Az egy kérdés: mekkora teher a szurkolótábor várakozása, ha a pályán rosszul alakulnak a dolgok?

GYENGE PONTOK
– Kapus. Nyilván nem Júlio César képességeivel van gond, ám a négy csapatkapitány (a másik három David Luiz, Thiago Silva és Fred) egyike 2013 áprilisa és 2014 márciusa között egyetlen bajnoki meccsen sem játszott. A Torontónál végre véd, ám az MLS nem topbajnokság. Igaz, a brazilok nyertek már vb-t topkapus nélkül is...
– Center. Mivel a támadójáték Neymarra épül, a brazil center elsődleges feladata a szélső támadók segítése szabad területek felszabadításával. Ehhez nem primadonna, hanem csapatjátékos kell, Fred pedig pont az: alázatos csapatjátékos, akiben Scolari tökéletesen megbízik. Ráadásul Fred minden második válogatott meccsén gólt is szerez, ami szintén nem rossz. Hogy hol a gond? Fred 2013 szeptembere és 2014 márciusa között sérülés miatt nem játszott, súlyos meccshiánnyal küszködik – helyettese, Jo pedig csak kiegészítő ember.

A SZTÁR: NEYMAR. A támadó első barcelonai szezonja nem volt kiemelkedő, ám a Barcelonával ellentétben a válogatott támadójátékát teljesen köré építik. 2013–14-ben 13 gólt szerzett nemzeti mezben, és ha betalált, akkor a brazil válogatott mindig nyert is. Ő az, aki valódi rajongást vált ki a szurkolókból, és ő az, akit Scolari is legfőbb reménységeként emleget. A Konföderációs Kupán megmutatta, hogy képes vezetni a csapatot, ha az volt az érettségije, akkor a világbajnokság a diplomamunkája lesz.

TAKTIKAI FELÁLLÁS:4–2–3–1, amely könnyen 4–3–3-má alakítható át. A védelem (mint láttuk) szabadon variálható, a két szélső hátvéd (lateral) közül általában a bal oldali a támadóbb. A középpályán Luiz Gustavo biztosít és rombol, Oscar szervez, Paulinho (vagy Fernandinho) ingázik. Hulk és Neymar indul a szélekről, a támadójáték rájuk van inkább kihegyezve, mint a centerre (Fred). Sokszor Neymar a leginkább előretolt játékos a pályán, a brazil sztár nagy kreatív szabadságot élvez.

A SZÖVETSÉGI KAPITÁNY: LUIZ FELIPE SCOLARI. Mindent megnyert klubszinten, amit brazil csapattal Dél-Amerikában meg lehetett nyerni, világbajnok a brazil válogatottal, Eb-ezüstérmes, vb-elődöntős a portugálokkal, 2013-ban még egy Konföderációs Kupát is bevitt a kincstárba. Győzelmei megadják számára a hitelességet és a tekintélyt a szurkolók és a játékosok előtt. Széles nemzetközi tapasztalatával, több mint három évtizedes edzői karrierjével, közösségformáló erejével legalább olyan fontos láncszeme a válogatottnak, mint Neymar. A nyomás hatalmas rajta: a világbajnoki címen kívül minden más bukásnak számít. Másfelől: Vittorio Pozzo után ő lehet a második szövetségi kapitány, aki kétszer is világbajnokságot nyer szakvezetőként (Vicente del Bosquénak is megvan erre az esélye).

HORVÁTORSZÁG

A vb-re kínkeservesen kijutó, kapitányt is váltó horvátok rendelkeznek kiemelkedő játékosokkal – Luka Modric, Mario Mandzukic, Ivan Rakitic –, ám Niko Kovac csapata játékerőben jócskán elmaradónak tűnik Ciro Blazevic 1998-as hőseitől. Ráadásul Mandzukic – a világ egyik legjobban védekező és letámadó csatára – buta piros lapja miatt eltiltással kezdi a tornát. A továbbjutásra teljesen reális eséllyel pályáznak, ám a horvát csapat nyolcaddöntős szintűnél nem tűnik jobbnak.

ERŐSSÉGEK
+ Kreatív középpálya. A Modric, Kovacic, Rakitic belső középpályástrió erejét még nagyobb csapatok is megirigyelhetik, a szélről induló Ivan Perisic pedig pusztító formában van: március vége óta nyolc bajnokin hét gólt szerzett a Bundesligában.
+ Mandzukic. Kevesen támadnak le olyan jól és agresszíven, mint a Bayern München centere. Robert Lewandowski érkezése megkondíthatja a harangot fölötte a Bayernben, így kap egy kis extra motivációt is: a vb-n jól felverheti saját értékét.

GYENGE PONTOK
– Sebesség. A belső védők kifejezetten lassúak, Darijo Srna jobbhátvédben elmarad egykori sebességétől, balhátvéd meg konkrétan nincs (Danijel Pranjic játszik ott kényszerből, és ő sem egy Usain Bolt).
– Szélek. Szélsőkben nem bővelkedik a horvát csapat, ez pedig hozzájárul a csapat lassúságához. Perisic sem kifejezett szélső, hanem szélre tett támadó középpályás, Ivica Olictól sem lehet pályát perzselő megindulásokat várni, Eduardo da Silva is elsősorban támadó.
– Szűk a keret. Ha Modric, Mandzukic vagy Rakitic kiesik, kész a baj, márpedig Mandzukic eltiltással kezdi a tornát – a horvátok szerencséjére csak egy meccset kapott. A kijutást usztasa jelmondattal ünneplő Josip Simunic ott sem lesz a vb-n eltiltása miatt, még egy veszteség. Méghozzá egy jó kezdőcsapat nem lesz önmagában elég a jó szerepléshez.

A SZTÁR: LUKA MODRIC. A horvát gépezet Modric beintésére működik, márpedig a Real Madrid középpályása igencsak érezte a ritmust a szezonban. Niko Kovac Modric mellett Rakiticcsel és Kovaciccsal áll fel, így nem Modricra esik egyedül a szervezés terhe, ez az ellenfeleknek plusz nehézséget, neki plusz könnyebbséget jelent. A három kreatív középpályásos felállás jó emlékeket idéz fel: az 1998-as horvát csapat 3–5–2-jében Aljosa Asanovic, Zvonimir Boban és Robert Prosinecki szerepelt egymás mellett.

TAKTIKAI FELÁLLÁS: 4–2–3–1. A kreatív egység a Modric-Rakitic-Kovacic háromszög. Valódi szélsők nincsenek, a széleken konvertált támadó középpályások vagy támadók játszanak.

A SZÖVETSÉGI KAPITÁNY: NIKO KOVAC. A 42 éves szakvezető a világbajnokság legkevésbé rutinos edzője, 2012-ben még Ricardo Moniz segítője volt a Salzburgnál. 2013-ban került a horvát U21-esekhez, majd átvette az A-válogatottat – ez az első vezetőedzői munkája felnőtt csapatnál.

MEXIKÓ

Ha a horvátok kijutására a kínkeserves jelzőt használtuk, a mexikóiakéra elfogytak a jelzők: mindent elmond, hogy a riporter az amerikaiak nagyságát és dicsőségét üvöltötte az éterbe, amikor az ősi rivális a ráadás perceiben fordított Panama ellen, pótselejtezőre juttatva a mexikóiakat. A vb-selejtezőket folyamatos szenvedéssel és edzők nagyüzemi kirugdalásával töltő mexikóiak végül leültették a kispadra Miguel Herrerát, aki a vészhelyzetben kiszórta a légiósokat, majd simán abszolválta az Új-Zéland elleni pótselejtezőt, megmentve a válogatottat a hatalmas szégyentől. A zaklatott kvalifikáció után már csak jobb jöhet – közben a szakvezető a légiósokat is visszahívta (kivéve a válogatottságot már kétszer lemondó Carlos Velát).

ERŐSSÉGEK
+ Technika. Gyors, technikás, kreatív támadóegység, igaz, „élesre töltött” befejező csatár nélkül. Mivel a középpálya apró termetű játékosai remekül passzolnak és diktálják a tempót, az ellenfél könnyen azon kaphatja magát, hogy csak nézi, mi cikázik a pályán...
+ Rutin. Carlos Salcido, Rafa Márquez és Andrés Guardado egyaránt elérte már a védelemben a százas válogatottsági álomhatárt, Francisco „Maza” Rodríguez is kilencven fölött jár. Márquez lehet a világbajnokságok történetének első játékosa, aki négy vb-n viseli a kapitányi karszalagot. Ők már mindent láttak és átéltek.
+ A végsőkig! Mexikó a selejtezőkön góljainak 35 százalékát a mérkőzések utolsó negyedórájában érte el, ez kiemelkedően jó hajrámutató.

GYENGE PONTOK
– Lassú védelem. A rutinból is fakad, de a védelem finoman fogalmazva is megkérdőjelezhető gyorsaságú. A középpályának és a támadóknak nagyon sokat kell dolgozniuk, hogy megfelelően védjék őket – Mexikó látványosan szenvedett a gyors nigériai támadók ellen felkészülési mérkőzésen.
– Szétrombolható középpálya. Egyetlen mexikói középpályás van 180 centi fölött, és bár a Barcelona és a spanyol válogatott is megmutatta, igen magas szinten lehet játszani „kisemberekkel”, Mexikó nem ugyanaz a szint. Ha egy fizikailag erős ellenfél belekényszeríti a közép-amerikaiakat a középpályás zúzásba, abból nem jönnek ki jól.
– Összeszokottság. Herrera kivágta a légiósokat a pótselejtező előtt (amondó volt, hogy úgysincs idejük akklimatizálódni, akkor meg felesleges őket utaztatni), most visszahívta őket. A csapat még valószínűleg egyszer sem játszott abban a felállásban, amelyen a világbajnokságon pályára fog lépni. Hacsak Herrera nem hagyja a kispadon az összes légióst...

A SZTÁR: JAVIER „CHICHARITO” HERNÁNDEZ. Az épp klubot váltó (a Santos Lagunából az Américába megy) Oribe Peralta is kulcsfontosságú szerepet kap a vb-n, ám a legnagyobb sztár akkor is Chicharito, aki – nem mellesleg – szenzációs, 58/35-ös meccs/gól mutatóval büszkélkedik a válogatottban. Herrerának befejező csatár kell, Hernándeznél jobbat nem is talál, csak egy probléma akad – Chicharito keveset játszott (bajnokin meccsenként átlag 35 perc) a Manchester Unitedben, és azt sem feltétlenül jól... Egy dolog szinte biztos: Chicharito lesz Mexikó történetének legprímább válogatott gólszerzője, elvégre 25 évesen már csak tizenegy találatra van Jared Borgetti rekordjától.

TAKTIKAI FELÁLLÁS: 5–3–2, melyben a két szélső hátvéd inkább szélső-hátvéd a latin-amerikai iskolának megfelelően (támadásban gyakorlatilag 3–5–2). A három középpályás egyike teljesen védekező szerepet kap (erre szükség is van, mivel a szélső hátvédek állandóan felmennek az akciókkal), a másik kettő ingázik („box-to-box”).

A SZÖVETSÉGI KAPITÁNY: MIGUEL HERRERA. Lobbanékony, karizmatikus edző, aki hitet és tüzet ad a játékosoknak – szórakoztató és szókimondó stílusa miatt pedig a mexikói sajtó is kedveli. „El Piojo” (a Tetű...) gyenge pontja a tapasztalatlanság a nemzetközi futballban: játékosként és edzőként is csak mexikói csapatokkal dolgozott.

KAMERUN

Nem ez minden idők legprímább, világbajnokságon látott kameruni csapata, sőt – valószínűleg ez a leggyengébb kameruni válogatott, amely vb-ig jutott. Nem is hátul van elsősorban gond – bár Portugália ijesztő könnyedséggel szedte szét Volker Finke csapatát (1–5) márciusban –, hanem a támadójáték szervezésével, a gólcsap alig-alig csordogál. A szövetségben káosz van (a volt elnök konkrétan börtönbe került), Samuel Eto'o sem fiatalodik, az Afrikában is megszokott mantra (a drága pénzért hozott külföldi edző nem ismeri a körülményeket, a bajnokságot, felesleges pénzkidobás) szintén előkerült, ráadásul a nemzeti hős, Roger Milla hangoztatja. Ennyi probléma után csak jobb jöhet?

ERŐSSÉGEK
+ A védelem. Charles Itandje az egyik legjobb afrikai kapus, a Chedjou–N'Koulou belső védőkettős pedig összeszokott és erős. A Portugália elleni kisiklást leszámítva 2013–14-ben Kamerun csak egyszer kapott egynél több gólt.
+ A fizikum. Ha rombolni kell, hát rombolni fognak: a védők elnyomhatatlanok és kemények, a középpálya rombolói (Makoun, Mbia, Alex Song és Matip) pedig képesek senkit sem kímélve szétcsapni a pályán. A kérdés az, hogy sikerül-e az ellenfeleket (különösen az erre érzékeny Mexikót) belekényszeríteni a fizikai harcba.

GYENGE PONTOK
– Kreativitás. A kameruni középpálya kreativitása egy tízemeletes paneléhoz közelít, és hiába vannak jó nevek a csatársorban, odáig elhalnak rendre az akciók. Hiányzik a kapcsolat a csatárok és a középpálya között, kreatív játékos alig akad, volt, hogy Finke négy védekező középpályást küldött fel a pályára... Van miből, a keret nyolc középpályásából hét védekező. Ebből következik a következő pont is.
– Gólok. Tunézia 4–1-es kiütése az afrikai rájátszásban ritka kivételnek számít – 2011 novembere óta ez volt az egyetlen mérkőzés, amelyen Kamerun kettőnél több gólt szerzett! Az említett időszak hervasztó statisztikája: 27 mérkőzés, 21 gól (a Togo elleni 3–0 a zöld asztalnál született).

TAKTIKAI FELÁLLÁS: 4–3–3. A három védekező középpályás feladata mindennemű ellenséges mozgolódás elfojtása, általában Alex Song a kapocs (anchor man) a védelem és a középpálya között, mellette Makoun és Enoh darál.

A SZTÁR: SAMUEL ETO'O. Valamennyire a kameruni utánpótlás-nevelés kritikája is, hogy még mindig Samuel Eto'o a csillag, és nem is látni olyan játékost, aki a már most legendás csatár nyomába eredhet. Eto'o saját csapattársaival és a szövetséggel is összeveszett már néhányszor, az pedig senkinek sem használ, ha a vezéregyéniség a csapategység egyik legnagyobb rombolója egyben. A válogatott gólrekordere utolsó nagy villanására készül, ha pályára lép, beállítja Jacques Songo'o és Rigobert Song kameruni csúcsát negyedik vb-szereplésével.

A SZÖVETSÉGI KAPITÁNY: VOLKER FINKE. A Freiburg történetének tán legjobb edzője Japánban is szerzett már tapasztalatot, így Scolarihoz hasonlóan már három kontinenst is kipipált trénerként. Az agresszív letámadás a védjegyének számít (ő a pressing egyik úttörője és bevezetője Németországban), ehhez megvannak a megfelelő emberei is Kamerunban – már „csak” másik védjegyét, a gyors, rövid passzokkal történő támadásépítést kell átadnia az előrejátékban gyakran szenvedő válogatottnak. Taktikai rugalmasságát és a csapataiban kialakított fegyelmet jelenlegi és volt játékosai is dicsérik.

A CSOPORT LEGÉRDEKESEBB FAZONJA: BENOIT ASSOU-EKOTTO (Kamerun)

A franciaországi Arrasban született kameruni balhátvéd nem áll be a sorba, és nagyon messze áll a tipikus futballista sztereotípiájától. Őszintén bevallja: a pénzért futballozik („Nem vagyok hipokrita, a megélhetésért futballozok, bár tudom, milyen szerencsés vagyok, hogy ez a munkám”), nem szeret a labdarúgásról beszélni („Nem merülök teljesen alá a futballban”), sosem érdekelte a francia válogatott („Nem érzek semmit iránta, megmondtam már, amikor hívtak, hogy nem érdekel a francia mez”), és utálja a pályákon tapasztalt képmutatást („Rám mondják, hogy zsoldos vagyok? Elég sok játékost láttam már a gólja után a Spurs-címert csókolgatni, majd elhúzni a f.szba. Én meg maradtam, milyen zsoldos az, aki hét éve van egy klubnál?”). A szókimondó, most kölcsönben a QPR-ben szereplő játékos saját, fiatalokat segítő alapítványt hozott létre, részt vesz az Afrika jövőjével kapcsolatos konferenciákon („Én vagyok ezeken az egyetlen futballista”), egy korábbi, hosszabb kényszerpihenője alatt rendszeresen a szurkolók közül nézte a Spurs mérkőzéseit, hogy jobban megismerje őket. Legendás frizuráit Steve, a Látnok készíti – aki Assou-Ekotto legnagyobb bosszúságára állandóan a futballról akar beszélgetni vele!

NSO-VERDIKT A CSOPORTRÓL

Ha Brazília elbukik az első körben, az világbotrány – ez gyakorlatilag elképzelhetetlen hazai pályán, a százszázalékos továbbjutás annál inkább elképzelhető. A selecaónak ráadásul tökéletesen megfelelnek az ellenfelek: Horvátországnál gyorsabbak és dinamikusabbak, a mexikóiak azt az 5–3–2-t játsszák, amely évtizedekig brazil standard volt – álmukból felébresztve is tudják, hogy kell ez ellen futballozni –, Kamerunnál pedig sokkal kreatívabbak. Meg egyébként is, játékerőben minden csoporttársuknál jobbak. Kamerun, úgy tűnik, lefelé lóg ki a csoportból (emlékezzünk: a csúcson levő, 2002-es, olimpiai bajnok és ANK-győztes csapatukkal sem tudtak továbbjutni az 1. körből), várhatóan Mexikó és Horvátország csörtézik a második helyért.

Tipp: 1. Brazília, 2. Horvátország, 3. Mexikó, 4. Kamerun.