Rajevac mögött nem áll fényes labdarúgó karrier, de hátvédként megfordult egy-két jugoszláv első osztályú csapatban, játszhatott UEFA-kupa-döntőben és a „plávi" olimpiai gárdában. Átruccant az amerikai terembajnokságba is három idény erejéig, itt Tóth Zoltánnal egy csapatban bajnoki címet szerzett. Svédországban is megfordult, az FC Lunds Beko gárdáját erősítve. 1989-ben vonult vissza az FC Szlobodából, 35 évesen.
| Milovan Rajevac klubja: sikerei: játékosként: UEFA-kupa-döntős (1979), az amerikai terembajnokság győztese (1982) |
Azonnal elkezdett edzősködni a Boracs Csacsaknál az első osztályban, majd egy újabb svédországi kitérőt (FC Srbija) követően a Szlobodát vitte vissza a legjobbak közé Szerbiában. Németországban, az FV Progres Frankfurtnál idegenlégióskodott egy sikertelent, mielőtt vissza nem tért a szerb-montenegrói élvonalba, az FK Zseleznyik keretei közé. Természetesen nem bírta egy helyen huzamosabb ideig, nemsokára már Kínában dolgozott az FC Guoannál, mint Milovan Gyorics, majd Ljubko Petrovics asszisztense.
Az al-Szaddnál a legendás Bora Milutinovics segítőjeként tevékenykedett, majd ugyanebben a beosztásban hazatért a Crvena zvezdához. Kétszer beugróként, mint főnök is ülhetett a kispadon. A Vojvodinához már első emberként igazolt, sikerült is megmentenie a csapatot a kieséstől, sőt, egészen a harmadik helyre kapaszkodott fel legénységével.
A Borac Csacsakot az UEFA-kupa kvalifikációs szakaszába jutatta, majd nem kis csodálkozást kiváltva rá esett a ghánai szövetség vezetőinek választása, amikor új szövetségi kapitányt kerestek. Szinte mindenki szkeptikusan állt munkásságához, ám alaposan rácáfolt mindenkire: könnyedén kivezette a válogatottat a világbajnokságra, rendet tett a sokszor káoszba forduló „Fekete Csillagok" háza táján, majd az Afrikai Nemzetek Kupája döntőjében csak minimális különbséggel szenvedett vereséget tizenegye Egyiptomtól – ráadásul nem is a legjobb összeállításban.
