Égés után, romokban: a svájciak labdarúgásuk mélypontjáról beszélnek

„Baki 1996, Zürich 2008”. „Blamázs a Letzigrundon”. „Hitzfeld új realitása”. Csak néhány a svájci lapok főcímeiből a válogatott szerda esti, Luxemburg elleni kudarca után. Nem csoda, hogy az általában még oly higgadt svájciak is leszedik a keresztvizet a csapatról (a közönség meglehetősen hangosan adott jelt nemtetszésének): hogy az égés igazi méretét felmérjük, érdemes Luxemburg utóbbi években elért eredményeire néznünk.

A nagyhercegség kis csapata utóbbi 58 selejtezőjén lenyűgözőnek nem mondható 1 győzelmet és 57 vereséget mutathat fel; volt, hogy lőtt gól nélkül zárta a kvalifikációs sorozatot. Az (eddigi) egyetlen győzelem hőse, a fehéroroszok ellen győztes gólt szerző Alphonse Leweck most a svájciakat döntötte romba a hajrában elért góljával.

„Úgy érzem, megérdemeltük a sikert. Fantasztikusan játszott a csapatom, főleg, hogy összesen két profi focista volt az együttesben, és rengeteg utánpótláskorú fiatallal álltunk ki. A görögök elleni vereséggel ellentétben most fegyelmezettek voltunk, és megmutattuk, hogy ha nem hibázunk, mi is szerezhetünk pontokat” – értékelt a boldogságtól sugárzó Guy Hellers, Luxemburg szövetségi kapitánya.

A másik oldalon Ottmar Hitzfeld meglehetősen letört volt a meccs után, ami igencsak érthető. Nem ehhez szokott hozzá a Dortmundnál és a Bayernnél eltöltött évek alatt…

„Hatalmas csalódás ez. Hiszem, hogy még mindig továbbjuthatunk, de tudom, hogy ez furcsán hangzik egy luxemburgiak elleni vereség után… Igazából akkor tudod meg, hogy milyen játékosaid vannak, amikor rosszul mennek a dolgok. Most majd meglátjuk, hogy ki mire képes” – nyilatkozta a rutinos szakember.