Eb 2020: angol válogatottak az élen – Orbán a 9. legértékesebb országváltó

Természetesen a más országban született, mint amelyet jelenleg képviselő labdarúgók száma még az általunk összeszámolt 23-nak is a sokszorosa, ám a legtöbben közülük már annak az országnak a futballjában nőttek fel, amelyet most is képviselnek. Sokan vannak köztük – főleg a svájci csapatban – a kilencvenes évek jugoszláviai háborúja elől menekülők gyermekei, valamint afrikai származású játékosok, de akad olyan is, aki szülei sportkarrierje miatt került egyik országból a másikba.

Ilyen például a finnek pozsonyi születésű kapusa, Lukás Hrádecky, aki egyéves volt, amikor röplabdázó édesapja Finnországba szerződött, de például a hollandok csatára, Luuk de Jong Svájcban született, mert szintén röplabdás szülei akkoriban ott játszottak. A belga válogatott Romelu Lukaku édesapja, Roger Lukaku zairei válogatott játékosként szerződött Belgiumba, a svéd Jordan Larsson születési bizonyítványát pedig a hollandiai Rotterdamban állították ki, mivel édesapja, a 106-szoros svéd válogatott Henrik Larsson akkoriban a Feyenoord játékosa volt. Első klubja pedig a Barcelona volt, mert apa éppen ott focizott.

Vele ellentétben a világbajnok brazil Mazinho fia már nem apja válogatottját választotta, az olasz földön született, Spanyolországban felnőtt Thiago Alcantara a spanyol csapatban játszik. Öccse, a PSG-ben játszó Rafinha viszont a spanyol utánpótlás-válogatottak után brazil olimpiai és A-válogatott lett.

Külön kategóriát képviselnek a nagy-britanniai játékosok, akiknél nem csak a szülőhely, hanem a felmenők is fontos tényezők lehetnek abban, hogy ki melyik válogatottban játszik. A walesi keretből kilencen, a skótból négyen Anglia területén születtek, előbbieknél – külföldön szolgáló katonák gyermekeiként – Németországban (Adam Davies) és Szaúd-Arábiában (Rhys Norrington-Davies) világra jött játékos is található.

A honosított játékosok legnagyobb része Brazíliából jött Európába, az olaszoknál három ilyen is akad, a legnagyobb név a Chelsea-vel friss BL-győztes Jorginho, aki 15 évesen került a Hellas Veronához. Ő csak az olasz válogatottban szerepelt, ellentétben Emerson Palmierivel és Rafael Tolói-jal – a két védő ugyanis korosztályos világbajnokságon is szerepelt brazil színekben: előbbi U17-es, utóbbi U20-as tornán. Marlos Romero Bonfim kilenc éve játszik ukrán klubokban, és 2017 óta tagja új hazája válogatottjának, míg az immár 38 éves védő, Pepe húsz éve került a portugál futballba, és 2007 óta már 114-szer lépett pályára az Eb-címvédő válogatottban. Az oroszok jobbhátvédje, Mário Fernandes már a CSZKA Moszkva játékosa volt, amikor 2014-ben behívták a brazil válogatottba, de mivel első fellépése után – ami nem tétmeccs volt – „elfelejtették”, 2017 óta orosz színekben játszik.

A legfrissebb honosítás Aymeric Laporte nevéhez fűződik: a franciaországi baszk védő U17-től U21-ig minden francia válogatottban csapatkapitány volt, a felnőtteknél viszont csak kerettagságig jutott, pályára nem lépett. Julen Lopetegui, a spanyol válogatott akkori szövetségi kapitány már 2016-ban felvetette neki a spanyol állampolgárság és válogatott lehetőségét, de végül csak májusban kapta meg a spanyol útlevelet és június, 4-én, Portugália ellen mutatkozott be a csapatban a 45 millió euróra taksált középhátvéd. A kategória kakukktojása pedig a skótok Ausztráliában született csatára, Lyndon Dykes, aki 19 évesen került Skóciába, hiszen az ázsiai-óceániai régióból ritkán kerül ki európai válogatott játékos.

Honosított játékos a magyar válogatottban is lesz, közülük a zentai Nikolics Nemanja már második Európa-bajnokságán játszhat, neki az édesanyja vajdasági magyar. Szintén Szerbiából, de nála is fiatalabban került a magyar futballba Holender Filip, aki a nagyszülei révén magyar származású, míg Loic Nego már honosított és egyben országváltó is, hiszen végigjárta a korosztályos francia válogatottakat, U19-ben Európa-bajnok is lett 2010-ben – akkori csapattársai közül Antoine Griezmann-nal most ellenfélként találkozhat az Európa-bajnokságon. A Kaiserslauterben született és ott felnőtt Willi Orbán viszont édesapjának köszönhetően lett magyar állampolgár, és így kerülhetett be a magyar válogatottba, bár 2014-ben még a német U21-es csapatban játszott két találkozón. Az országváltó Eb-résztvevők közül a becsült értékek alapján ő a 9. a sorban (holtversenyben a brazilból lett orosz válogatott Mário Fernandessel).

A német nyelvterület népes török kolóniájának tagjai születésüktől fogva kettős állampolgárok, és a legtöbbjük már ifiként elkötelezte magát valamelyik válogatott mellett: ilyen a német keretben Emre Can és Ilkay Göndogan, a törökben Kenan Karaman és Hakan Calhanoglu, az osztrák-török Mert Müldür és a holland-török Halil Dervisoglu. A Feyenoord középpályása, Orkun Kökcü viszont két éve még holland U19-es válogatott volt, hogy aztán U21-ben és a felnőtt válogatottban már török színekben szerepeljen. A gelsenkircheni születésű Kaan Ayhan szabályosan ingázott a német és török korosztályos válogatottak között, mielőtt öt évvel ezelőtt letette voksát a török felnőtt csapat mellett: időrendben a török U17-ben, majd a német U16-ben, U17-ben és U18-ban, aztán a török U21-ben szerepelt.

Ayhanhoz hasonlóan ingadozott a német és az angol válogatott között a Bayern Münchenben idén berobbant Jamal Musiala: a Stuttgartban született, Londonban felnőtt (2011 és 2019 között a Chelsea játékosa volt) játékos előbb a német U16-os csapatban, majd az angol U15-ös, U16-os, U17-es és U21-es válogatottban játszott, mielőtt idén elkötelezte magát a németek mellett. Korábbi korosztályos válogatottjaik közül az angolok Ethan Ampadut és Ché Adamst is elvesztették Wales, illetve Skócia javára, bár ők jelenleg amúgy sem reménykedhetnek Gareth Southgate hívásában.

Ott van viszont az angol keretben két korábbi ír válogatott, a torna két legértékesebbnek tartott országváltó játékosa (lásd a keretben): Declan Rice és Jack Grealish. Utóbbi csak korosztályos válogatott volt Írországban, az U21-es korosztályban váltott, Rice viszont 2018 tavaszán a felnőtt csapatban is játszott három barátságos mérkőzésen, ám amikor az őszi találkozókra nem kapott meghívót Martin O'Neill szövetségi kapitánytól, bejelentkezett az angol szövetségnél, ahol londoni születése miatt nem is kellett bajlódni a honosítással: 2019 tavaszán már be is mutatkozott a válogatottban.

Szintén a sértődöttség vezetett Arijan Ademi országváltásához is, a horvátországi Sibenikben született középpályás szépen végigjárta a korosztályos válogatottakat, 2013-ben a felnőttek közt is bemutatkozott, ám amikor 2014-ben nem került be a világbajnokságra utazó keretbe, úgy döntött, inkább Észak-Macedónia színeiben akar játszani, amelynek szintén születésétől fogva állampolgára.

Az első nagy tornájára készülő délszláv ország amit nyert a réven, elvesztette a vámon: a stockholmi születésű csatár, Dejan Kulusevski 15 évesen még öt mérkőzésen hat gólt szerzett a macedón U17-es csapatban, de utána már csak a svéd válogatottak meghívóját fogadta el, és sárga-kékben játszik az Eb-n is.