Johnson gólja döntött, a Tottenham nyerte meg az Európa-ligát

EURÓPA-LIGA
DÖNTŐ
Tottenham Hotspur (angol)–Manchester United (angol) 1–0 (1–0)
Bilbao, San Mamés Stadion, 53 289 néző. Vezette: Zwayer (német)
Tottenham: Vicario – Pedro Porro, Romero, Van de Ven, Udogie (Spence, 90.) – P. M. Sarr (A. Gray, 90.), Bissouma, Bentancur – Johnson (Danso, 78.), Solanke, Richarlison (Szon Hung Min, 67.). Menedzser: Ange Postecoglou
MU: An. Onana – Yoro, Maguire, Shaw – Mazraui (Dalot, 85.), Casemiro, Bruno Fernandes, Dorgu (Mainoo, 90.) – A. Diallo, Höjlund (Zirkzee, 71.), Mount (Garnacho, 71.). Menedzser: Rúben Amorim
Gólszerző: Johnson (42.)

ÖSSZEFOGLALÓ

Nehéz volt esélyest hirdetni az Európa-liga döntője előtt, a Tottenham és a Manchester United ugyanis mintha külön versenyt folytatott volna az idényben, hogy melyikük tudja alulmúlni a másikat, jóllehet, a tragikus évadot kizárólag a hazai porondra „koncentrálták” – ahol egyébként a Spurs háromszor is legyőzte a „vörös ördögöket”. Kizárólag a kontinentális sorozatot tekintve két kifejetetten magabiztosnak tűnő csapat érkezett a fináléba, a kérdés így elsősorban az volt, hogy a bilbaói San Mamés Stadionban melyikük birkózik meg jobban a hatalmas nyomással.

Persze egyik csapat sem ijedt meg a másiktól, és már az első percektől óriási tempót diktált mindkét fél, de jó darabig csak ígéretesnek tűnő megmozdulásokat láthattak a szurkolók: a United kapujánál Richarlison, a Tottenhaménél Amad Diallo előtt adódott lehetőség, de előbbi nem tudott jól ollózni, utóbbi pedig éles szögből előtte a labdát keresztbe. Csakhogy a pörgős első negyedóra után a csapatok visszatértek a Premier League-ben mutatott produkciójukhoz, és időnként már-már unalomba fulladt a meccs. Éppen ezért volt kifejezetten meglepő, hogy nem sokkal a félidő vége előtt Brennan Johnson megszerezte a vezetést a Spursnek, amikor egy bal oldali beadást követően a tisztázni akaró Mason Mount kezéről elé pattanó labdát egy lépésről a kapuba kanalazta.

Így viszont jóval feszültebb légkörben kezdődött a második félidő, a Tottenham pedig nem várt sokat azzal, hogy tördelje a játékot, amelyet így átlag félpercenként meg kellett szakítani. Ange Postecoglou csapata ráadásul cseppnyi rizikót sem vállalt, gyakorlatilag mind a tíz mezőnyjátékosával visszahúzódott a saját térfelére, és a szórványos kontráknál is legfeljebb ketten-hárman merészkedtek előre. A Manchester viszont nem tudott akciót vezetni Guglielmo Vicario kapujára, igaz, a félidő derekán egy szabadrúgást követően a rosszul mentő kapust Micky van de Ven segítette ki, amikor Rasmus Höjlund az üresen tátongó kapura fejelhette vissza a labdát. A hajrára fordulva azért egyre fojtogatóbb lett a United szorítása, a csereként beálló Alejandro Garnacho lövésénél a korábban betliző Vicario óriásit védett. A Tottenham hősiesen védekezett, még a hosszabbításban is volt manchesteri helyzet, Shaw fejesére azonban leért Vicario.

A Spurs az utolsó perceket szinte önkívületben robotolta végig a kapuja elé beszorulva – ám eredményesnek bizonyult: 1984 után ismét elhódította a trófeát, amelyet 41 éve még UEFA-kupának hívtak. A Spurs 17 év óta most nyert először trófeát, 2008-ban az angol Ligakupában ért fel a csúcsra. 1–0