Mediterrán hangulatban – Deák Zsigmond jegyzete

TUDOM, KICSIT OLYAN VAGYOK, mint abban a bizonyos alapviccben Móricka, akinek mindenről ugyanaz jut az eszébe. Mondjuk nekem semmi pikáns, csupán annyi, hogy az idei labdarúgó Európa-konferencialiga (Ekl) mindkét döntősével megmérkőzött a magyar bajnok Ferencváros a sorozatban. S nem egyszerűen megmérkőzött, hanem a csoportküzdelmek során kétszer döntetlenezett a Fiorentinával, illetve az egyenes kieséses szakasz legelején kétszer 1–0-ra kikapott az Olympiakosztól. Mit jelent ez? Azt semmiképpen, hogy ebből kiindulva a Fradinak ott lenne a helye az athéni fináléban. A közös randevúk óta ugyanis a firenzeiek átrágták magukat sorrendben a Maccabi Haifán, a Viktoria Plzenen és az FC Bruges-ön, a pireusziak pedig a Maccabi Tel-Avivon, a Fenerbahcén és az Aston Villán. Nem vennék mérget rá, hogy a mieink is megtették volna valamelyik utat, az viszont vitathatatlan, hogy helytálltak mindkét döntőssel szemben, testközelből érezték a „leheletüket”, látták a fejlődés lehetőségét, a következő lépcsőfokot.

A szerda esti athéni fellépők természetesen nem az FTC elleni párharcokból indulnak ki, sőt, kis túlzással már el is felejtették őket a kontinentális klubfutball gyorsan forgó mókuskerekének tekerése közepette. Az Olympiakosz a görög klublabdarúgás első európai trófeájára hajt (a Puskás Ferenc edzette Panathinaikosznak nem sikerült megnyernie a BEK-et 1971-ben), a Fiorentina pedig arra, hogy a tavalyi Ekl-döntővel ellentétben az ideit ne veszítse el. A görög gárda keretének értéke mintegy 95 millió euró, az olaszé csaknem 270 millió, ha ebből indulunk ki, megvan a favorit. Ám a pireuszi kispadon ülő spanyol mester, José Luis Mendilibar tavaly épp Budapesten, a Puskás Arénában emelhette fel a Sevilla játékosaival együtt az Európa-liga trófeáját, kollégájának, Vincenzo Italianónak még nem adatott meg hasonló élmény. A helyszín és az edzői tapasztalat tehát az Olympiakosz mellett szól, amely ráadásul ránézésre valamivel nehezebb ágról érkezett ide. Az Aston Villa elődöntős „összecsomagolása” (4–2 és 2–0, összesítésben 6–2 az angol Premier League negyedik helyezettje ellen) enyhén szólva tiszteletet parancsoló.

Egy szó, mint száz, érdemes lesz követni a harmadik számú európai kupa sorsát a résztvevőkből kiindulva bizonyára mediterrán hangulatú összecsapáson, már csak amolyan bemelegítésként is a szombati BL-döntőre. No, ott viszont nem tudok Móricka lenni, hogy helytálló magyar csapatra gondolhassak, de hátha majd jövőre…

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!