Osváth Richárd nem adja fel tokiói álmait (Fotó: NS Archív)

A Rio de Janeiróban kardban és tőrben is ezüstérmes kerekesszékes vívó az M4 Sportnak nyilatkozva elárulta, hogy a hosszú bezártság miatt egyre többször jelentkezik nála holtpont.

„Amikor elkezdődött ez az időszak, optimista voltam, akkor még nem lehetett tudni, lesz-e olimpia, paralimpia, de én bizakodtam. Amikor kiderült, hogy halasztják a játékokat, kicsit magam alatt voltam, de másnapra már kezdtem összeszedni magam, átgondolni a dolgokat" – emlékezett vissza.

Elmondta, hogy olyan ember, aki megtervezi a lépéseket, feleségével július végére várják gyermekük születését, azután jött volna a paralimpia, Tokióból hazatérve pedig többet lehetett volna a családdal. A halasztás után át kellett gondolnia, hogyan tovább, helyre is álltak a dolgok, de időről időre vannak hullámvölgyek.

„Az a cél, hogy paralimpiát nyerjek, úgyhogy muszáj lesz motiváltnak lenni továbbra is – szögezte le. – Tudom, hogy hosszabb és még rögösebb lesz az út a kialakult helyzet miatt, de próbálok optimista maradni" – mondta, és kiemelte: a parasportolók amúgy is mindig azt sugallják, hogy előre kell tekinteni és sohasem hátra, tervezni kell, és harcolni, küzdeni az álmokért.

A hazai vívásban a klubedzések a szövetség elnökségének döntése értelmében már elkezdődhetnek, de a Törekvés SE 35 éves világ- és Európa-bajnoka edzőjével egyeztetve gyermeke születésének közelsége miatt biztonsági okból egyelőre kivár.

Az interjúban szóba került az is, hogyan fér meg a tőr mellett a kard. Mint emlékeztetett rá, gyerekként – még ép vívóként – a tőr volt a fegyvere, és 2013-tól kardozik.

„Nehéz és furcsa volt az eleje. Sok kudarc ért kardban, sokszor el is szomorodtam az eredmények után, de évről évre ügyesedtem, a 2016-os riói ezüst pedig olyan löketet adott, hogy azóta mindkettőt nagyon szeretem" – vallotta be.

Kérdésre válaszolva elárulta, hogy időnként elképzeli magát paralimpiai győztesként, mert „ez is hozzájárul ahhoz, hogy valaki meg tudjon valósítani egy célt".