Öttusa: nem áll meg az élet – Benedek Gábor 95 éves

THURY GÁBORTHURY GÁBOR
Vágólapra másolva!
2022.03.23. 08:45
null
Helsinki öttusabajnoka, a 95 éves Benedek Gábor hosszú évtizedek óta Németországban él (Fotó: Nemzeti Sport)
A Helsinkiben 1952-ben öttusacsapatban olimpiai bajnok 1969 óta Németországban él. Életén átvonult a történelem, de a családi traumák mélyebb nyomokat hagytak. A március 23-án 95. életévét betöltő Benedek Gábort Sankt Augustin-i otthonában hívtuk fel telefonon.

Az első kérdés a március 23-án 95. születésnapját betöltő Benedek Gáborhoz: hogy van? Nem szokott betegeskedni, ám időnként gerincproblémák hátráltatják a futásban. „Mindennap egy órát dzsoggolok – futásnak nem nevezném –, délután pedig másfél órát sétálok. Ez az élet alapja. De lassan úgy vagyok, mint a két évvel ezelőtt 94 évesen elhunyt szegény megboldogult bátyám, aki azt mondta, inkább keresi a padot...”

Egy öt évvel ezelőtti beszélgetésünket elevenítettem fel, amelyben az élet megpróbáltatásait egy-egy tusához hasonlította: a második világháború befejezése előtt huszárként menekült Marosvásárhelyről a Vörös Hadsereg elől, német katonákkal angol fogságba esett Dániában. „Voltam Hamlet várában Helsingörben is”, tette most hozzá az 1969 óta a németországi Sankt Augustinban élő korábbi öttusázó. További tusák következtek, a túlélés, a hazatérés 1947-ben, aztán az itthoni megélhetés a hadiözvegy mamával a háború előtt elhunyt horthysta tiszt apa után kapott trafikból...

De jött az igazi öttusa, Benedek Gábornak kimondottan jókor: a Szovjetunióban felkarolták az addig úrinak számító sportágat, s Benedek a szintén egykori hadapródiskolás Szondy Istvánnal és Kovácsi Aladárral 1952-ben Helsinkiben csapatban megszerezte a sportág első magyar olimpiai bajnoki címét, egyéniben második lett, rá egy évre Chilében a vb-n megnyerte az aranyérmet.

Megbecsült sportoló volt, egykori iskolájában a Vajda Péter utcában sportkört neveztek el róla, 1956 januárjában a magyar sportolók nevében ő tette le az olimpiai esküt. A melbourne-i ötkarikás játékokra utazva a Prága melletti Nymburkban amikor megtudták, hogy a szovjetek eltiporták a forradalmat, s megszállták az országot, forradalmi bizottságot alapítottak, Benedek amondó volt, ne fogjanak kezet a szovjet sportolókkal. Persze hogy Kádár János rendszere ezt nem hagyta büntetlenül, 1957 tavaszán elővették, szikvízgyártásból tudta csak eltartani a családját.

Igen, a család, amelynek életét szomorú események kísérik. „Apám halála is megviselt, de még jobban a lányom leukémiája.”

Benedek felesége a híres gyerekgyógyász, Heim Pál unokája volt, ezért is kerülhettek be az NSZK-ban egy gyógykezelési programba, ám Évikén nem tudtak segíteni. Ráadásul a kiutazás során a határőrök megalázó helyzetbe hozták a kislányt, a Benedek család ekkor döntötte el, nem tér haza – pedig ez Gábornak korábban a megpróbáltatások ellenére sohasem jutott eszébe. Fiuk – akit egyébként nem engedtek ki a családdal, nehogy disszidáljanak... – egy Volkswagen buszban elbújtatva szökött a família után.

Ezt követően Benedek nyugdíjazásáig Warendorfban dolgozott, a rendszerváltoztatást követően rendszeresen hazalátogatott, sűrűn megfordult pilismaróti házában. Arra a felvetésre, mit tervez, így válaszolt: „Noha már egyre kevesebben vannak a régiek közül – talán csak Szaniszló Józsefet említhetem az én korosztályomból –, ismét rendszeresen hazajárok. Előbb az unokám esküvőjére áprilisban, majd nyáron egy hónapra Pilismarótra. Nem áll meg az élet.”

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik