Olimpia 2020: Isztambul, Madrid vagy Tokió?

CS. Z.CS. Z.
Vágólapra másolva!
2013.09.06. 16:38
null
A Zaha Hadid tervezte stadion a tokiói pályázat ékköve – ez akkor is megépül, ha nem lesz olimpia (Fotó: Action Images)
Szombaton kezdődik Buenos Airesben a Nemzetközi Olimpiai Bizottság 125. kongresszusa, amelynek első napján eldől, hogy a három jelölt – Isztambul, Madrid, Tokió – közül 2020-ban melyik adhat otthont a XXXII. nyári olimpiai játékoknak.

Összesen hat város jelezte hivatalosan a NOB-nál, hogy megpályázná a 2020-as olimpiát, azonban 2012 elején Róma végül visszavonulót fújt, miután az olasz kormányt elbizonytalanította a becsült 10 milliárd eurós költségvetés, és a bizonytalan pénzügyi helyzet miatt Mario Monti akkori kormányfő megvonta a támogatást, így az olasz főváros végül nem nyújtotta be pályázati anyagát.

A SZAVAZÁS MENETE
A szavazás első körében 50 százalékot kell elérni a győztes pályázathoz. Amennyiben egyik város sem kapja meg az ehhez szükséges támogatottságot, akkor második kört rendeznek, azon viszont már az első körben legkevesebb szavazatot kapó pályázat nem vesz részt.

A NOB japán, spanyol és török tagjai nem szavazhatnak, ha azonban pályázatuk kiesik az első körben, a döntő voksoláson beszállhatnak. Jacques Rogge, a NOB elnöke nem vesz részt a szavazáson.

A döntést várhatóan szombat este, magyar idő szerint 22 órakor jelenti be a Nemzetközi Olimpiai Bizottság.

A 2012. május 23-i NOB-döntésen az indulók közül Azerbajdzsán és Katar fővárosa, azaz Baki és Doha nem tudott beférni a jelölt városok közé, így kiesett a versenyből. Azerbajdzsán ezután erőit – csatlakozva Grúziához – a 2020-as labdarúgó Európa-bajnokság rendezésére összpontosította, ám terveiket átírta, amikor az európai szövetség (UEFA) úgy döntött, hogy több ország városaiban rendezik meg az Eb-t. Baki állítólag harmadszor is neki szeretne vágni az ötkarikás pályázatnak, és a 2024-es nyári játékoknak is nekifut. Doha hasonló cipőben jár: második sikertelen próbálkozása után azt tervezi, hogy harmadszorra a 2024-es olimpiát veszi célba.

HÁRMAN A CSATÁBA


A NOB döntése következtében szombaton három város méretheti meg magát: Isztambul, Madrid és Tokió. Egyik város jelöltsége sem különösebben nagy meglepetés, ha lehet így fogalmazni, megdolgoztak érte, hogy szombaton róluk szóljon a döntés.

A spanyol és a japán főváros 2009 őszén is harcban volt a 2016-os olimpiáért rendezett szavazáson, az akkor negyedikként elbukó Chicago pedig a csúfos kudarc következtében visszavonulót fújt, így nem is volt kandidáló az amerikai kontinensről, ami a négy évvel korábbi riói rendezést és a NOB kontinensekre vonatkozó „rotációját” figyelembe véve nem meglepő.

Madrid a 2016-os olimpiáért folyó csatában az utolsó körben bukott el
(66:32 arányban) Rio de Janeiróval szemben, sőt, akkor az első forduló után még csekély mértékben vezetett is Rio és Tokió előtt, s ez az első kör előtt biztató lehet a spanyolok számára. Madridnak ez sorozatban a harmadik pályázata, tapasztalatnak így nincs híján. Tokió csak négy évvel ezelőtt próbálkozott, és az egyetlen, amely otthont adott már ötkarikás játékoknak, ám 1964-es sikeres rendezése ma már inkább előnyként könyvelhető el. Isztambul legutóbb nem volt ott a jelentkezők között, de a törökök elhivatottsága az olimpia iránt a korábbi négy pályázattal (2000-re, 2004-re, 2008-ra és 2012-re) megkérdőjelezhetetlen.

Isztambul nem áll jól infrastrukturális szinten...
Isztambul nem áll jól infrastrukturális szinten...

...de álmaikban már így állnak
...de álmaikban már így állnak

AZ ESÉLYEK MADRID–TOKIÓ DÖNTŐT ÍGÉRNEK

A mindig jól értesült fogadóirodáknál egyértelműen az rajzolódik ki, hogy Madrid és Tokió esélyesebb Isztambulnál, és mindegyiknél a japán főváros végső győzelmére fizetik a legkevesebb pénzt. Tokió és Madrid esélyeinek megítélésénél ugyanakkor már kevésbé egységes a nézőpont (William Hill: 1.83, ill. 2.25, Ladbrokes: 1.53, ill. 3.00).

Isztambul impozáns tervekkel és tőkeerős támogatókkal rukkolt ki, ám a (sport)infrastruktúra fejlettségét tekintetve kétségkívül elmarad vetélytársaitól. Igaz, nem szabad megfeledkezni róla, hogy ez a hátrány végül Rio esetében sem jelentkezett a szavazásnál, ugyanakkor az illetékeseket megingathatja, hogy Isztambul összképét ezen a nyáron – Brazíliához hasonlóan – meghatározták a tüntetések, és az U20-as labdarúgó-világbajnokság üresen kongó lelátói, illetve a török atlétikát megrázó doppingbotrány – 31 versenyzőt, köztük olimpiai bronzérmest is eltiltottak két évre – sem erősítették a pozícióját, ráadásul még Szíria is a határai mellett fekszik.

Madrid négy évvel ezelőtt a város lazaságára és színességére összpontosította pályázatát, amelynek most erőteljesen meg kell küzdenie a spanyol gazdaság ramaty állapotával, a magas munkanélküliséggel és a fizetések csökkenésével. Nem meglepő, hogy ennek fényében a pályázat fő üzenete is megváltozott, és a jövőbe vetett hit kiemelése került a középpontba.

Madrid alacsony költségvetésű, emberi olimpia mellett fog érvelni végső prezentációjában, terveiben arra épít, hogy a meglévő, magas színvonalú helyszínek miatt csak a negyedét kell a sportszínterekre költenie, mint Londonnak 2012-re.

A favoritnak tartott Tokió kitűnő helyzetben lenne, ha nem szenvedne a fukusimai erőmű reaktorainak megsérülése és az abból fakadó negatív hátrányok miatt. A japán kormány hiába költött már el 470 millió dollárt a sugárszennyezett víz okozta károk helyreállítására, a radioaktivitásról szóló állandó negatív hírek meglékelhetik a kandidálását, a kételkedőket nehezen fordíthatja a maga oldalára.

Az anyagi biztonság ugyanakkor a japánok mellett szól, és ezt a stabilitást igyekeztek is pályázatuk fő motívumává tenni, ezzel is ellentétbe állítva magukat a „kihívókkal”, ráadásul ezúttal – a 2016-os jelentkezésükkel ellentétben – a lakosság olimpia mellé állítása sem jelentett különösebb gondot.

A független szakértők szerint ugyanakkor egy-egy olimpiai szavazás előtt nem mindig szabad az általános helyzetértékelésekből kiindulni. A nemzetközi hírű Vero Communications vezetője, Mike Lee korábban három olimpiai pályázat (London, Rio, Pjongcsang) kommunikációjában is sikeresen tevékenykedett, és nem írná le egyik pályázót sem.

Mindegyik pályázati csapat a kampánya nagy részét védekezésre volt kénytelen fordítani a sok probléma miatt. Ez azt az érzést kelti, hogy még sok a nyitott kérdés, és az utolsó prezentációk, illetve az utolsó két nap lobbija is döntő lehet” – nyilatkozta Lee a BBC-nek.

Az esélyekről még annyit: a 2000-es olimpiáról döntő voksolás előtt Peking, a 2012-es előtt Párizs magasan kiemelkedett a prognosztizáló megnyilatkozásokban, végül mégis Sydney és London örülhetett. A NOB delegátusai pedig nem elsősorban befolyásolhatatlanságukról híresek...

A madridiak a már meglévő komplexumokkal terveznek
A madridiak a már meglévő komplexumokkal terveznek
NAGY KÉRDÉSEK: KI LESZ ROGGE UTÓDA? MARAD-E A BIRKÓZÁS?
A NOB 125. kongresszusa a 2020-as olimpia helyszínének kiválasztása mellett még két nagyon fontos kérdésben is hivatott dönteni. Vasárnap választják ki a birkózás, a fallabda és a baseball/softball közül azt az egyet, amely 26. sportágként része lehet a 2020-as, s ezzel automatikusan a 2024-es nyári olimpia programjának.

A NOB végrehajtó bizottsága februárban hozta meg azt a döntést, hogy a birkózást kiveszi a műsorból. A kivételre javasló döntés után példátlan együttműködésre került sor, ugyanis az Egyesült Államok, Oroszország és Irán is összefogott, hogy közös lobbival az olimpián tartsák a sportágat.

A másik nagy kérdés, hogy ki lesz Jacques Rogge jelenlegi NOB-elnök utóda. Erről a kongresszus utolsó napján, kedden döntenek. A belga sportvezető 12 évnyi irányítás után távozik a posztjáról, és hat NOB-tag jelezte, hogy harcba száll az elnökségért.

A fő esélyesnek a Német Olimpiai Bizottság első emberét, Thomas Bachot tartják, aki sikeres sportpályafutás után vezetőként is bizonyított már. 1976-ban az NSZK tőrcsapatával aranyérmes volt Münchenben, befolyását pedig mutatja, hogy a NOB-ban alelnöki szintig jutott, és tagja a végrehajtó bizottságnak, továbbá pozíciója van a CAS-ban is. A legismertebb név a kandidálók közül Szöul rúdugróbajnoka, Szergej Bubka, aki a legteljesebb sportpályafutást tudhatja magáénak, és 2008 óta NOB-tag.

Mellette harcba száll a svájci Denis Oswald, a Nemzetközi Evezősszövetség irányítója (1991 óta NOB-tag), a szingapúri Ng Ser Miang (1998, végrehajtó bizottsági tag 2005 óta), a Costa Rica-i Richard Carrion (1990, végrehajtó bizottsági tag 2004 óta) és a tajvani Vu Csing-kuo, a Nemzetközi Ökölvívó-szövetség elnöke (1988).


A PÁLYÁZATOK VIDEÓI








Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik