Cselgáncs-vb: Tóth Krisztián megszerezte a bronzérmet!

– Hogy van a bal keze és jobb könyöke?
– Fájdogál, de vb-bronzéremmel a zsebben fájhat… – felelte Tóth Krisztián a Nemzeti Sportnak. – Szerencsére nagy sérüléssel nem küzdök, ezek inkább mikrosebesülések, ami az élsport velejárója. Olyan bajom, ami hátráltatna, nincs, a vereségem sem ezen múlott. Próbálunk az étkezésre és a pihenésre is hangsúlyt fektetni, talán annyi önkritikát tudok megfogalmazni, hogy a prevencióval lehetne kicsit többet, és akkor tényleg tele lenne a tár.

– Mennyire terv és mennyire véletlen, hogy ennyi hosszabbításos meccset vív?
– Tulajdonképpen erre alapozunk, mert a kondícióm remek. Fárasztom az ellenfelem, próbálom kivéreztetni, hogy amikor kivan, meg tudjam forgatni.

– Segít a töltekezésben a közönség, illetve a család jelenléte?
– Nagyon rég volt olyan lehetőség, hogy nézők előtt küzdhessünk. Itthon versenyezni mindig nagy dolog, és amikor a barátok, a család, régi sporttársak is tiszta szívből örülhetnek, az tényleg felemelő. Óriási élmény a honfitársak előtt versenyezni, nagyon örülök annak, hogy a jelen helyzetben is biztonságosan meg tudunk rendezni egy világbajnokságot. Abból is meríthetek, amikor a feleségemmel, illetve a gyermekemmel tölthetek időt.

– Másfél hónap múlva kezdődik az olimpia, tartalékoltak a taktikából Tokióra, vagy hazai világbajnokságon ez ki van zárva?
– Nem időzítettünk formát, nem is ment olyan jól a dzsúdó, viszont össze tudtam kaparni az érmet, ami lendületet ad. Talán most egy mini pihenés belefér, amúgy készülünk tovább, mert kevés a hátralévő idő, amibe a kiutazásnak és akklimatizációnak is bele kell férnie. Ugyanakkor az utóbbi időszak eredményei azt mutatják, hogy jó stábbal és jól dolgozunk – ennél rosszabb formában nem leszek, ezt megígérhetem!

– Segíthet majd Japánban, hogy nem a legutóbbi világverseny győzteseként, hanem „csak” bronzérmesként, a farvízen kezdhet a játékokon?
– Ez nehéz kérdés. Nagyon jól ismerjük egymást a top húszban, és ugyan igaz, hogy a világbajnokot mindig nagyon meg akarják verni, azért számolnak velem is...

– Ha stimmel a számolás, akkor nem is negyedik, hanem harmadik kiemelt lesz Tokióban, ez számít?
– Magabiztosságot tud adni. A fő szempont az volt, hogy a legjobb nyolcban ott legyek, az érem már ajándék.

– Mi maradt még Tokióig?
– Nem sok. Én próbálok kifejezetten csak a feladatomra koncentrálni, és ha szólnak, bepakolok, és indulás!