Bácskay Csenge: Nem szeretnénk, ha Székely Zójával megromlana a barátságunk

– Tényleg meglepték amerikai csapattársai a hazaérkezéskor?
– Három csapattársammal lakom együtt, amikor benyitottam a lakásba, sötétség fogadott, de nem lepődtem meg, hiszen már későre járt – válaszolta Bácskay Csenge, aki kvótát szerzett a vasárnap véget érő világbajnokságon, és Antwerpenből Nebraskába utazott vissza, ahol tanul. – Azt hittem, már mindketten alszanak, de aztán elindult a zene, lézer karkötőkből felcsillant az olimpiai öt karika, és ott volt mindenki a csapatomból. A felkészülés során végig támogattak, és noha Amerikában még korán volt, végignézték az ugrás döntőjét, szurkoltak nekem – mégis meglepett a fogadtatás.

– A döntőben beugróként lépett pódiumra... Tényleg a buszon ült már, és a szállodába tartott, amikor értesítették, hogy mégis indulhat a fináléban?
– A busz még éppen nem indult el, negyvenöt perccel voltunk a döntő előtt. Nálam volt a dresszem, a frizurámat is megcsináltam, csak éppen mentálisan nem voltam teljesen felkészülve a versenyzésre, mert nem gondoltam, hogy második tartalékként szerephez jutok – a fejemet átkattintatni nem volt egyszerű.

– Kívülállóként azt gondolhatná az ember, legalább izgulni sem maradt ideje.
– Amikor tudja az ember, hogy még versenyezni fog, a nap minden pillanatában arra koncentrál, a testét is így készíti fel, amikor azonban úgy gondolja, valószínűleg már nem lép pódiumra, kienged kicsit, és ebből a helyzetből nem könnyű visszarángatnia magát.

– Rögtön eszébe jutott, azzal, hogy mégis indulhat a döntőben, minden bizonnyal olimpiai kvótát is szerez?
– A legelső gondolatom ez volt, mégsem akartam foglalkozni vele, mert benne volt, hogy elveszi a figyelmem, és nem úgy teljesítek, ahogyan szeretnék, meg az is, hogy ha nem koncentrálok maximálisan, esetleg megsérülök. Úgy voltam vele, majd a döntő után foglalkozom az olimpiával, de addig van még egy fontos feladatom.

– Elégedett a nyolcadik helyével?
– Nagyon örülök, hogy sikerült összekapnom magam, és annak is, hogy ennyi klasszissal lehettem ott a döntőben. Úgy éreztem, igaz, hogy csak második tartalékként előrelépve kerültem be, ott a helyem a jók között.

– Hozott viszont a vébé egy nagy csalódást is, hiszen nem szerezték meg a csapatkvótát. Igaz az is, hogy Kovács Zsófia sérülése után a kvalifikáció bravúr lett volna.
– Nagyon rosszul érintett minket Zsófi sérülése – két nappal az indulás előtt történt meg a baj, s bár igyekeztünk összeszedni magunkat, nem volt rá sok időnk. Úgy érzem, kiadtunk magunkból mindent, sajnos mégsem olyan pontokat kaptunk a gyakorlatainkra, mint amire számítottunk. Ennek az okát nem tudjuk, de az biztos, hogy mindenki kitette a szívét-lelkét a pódiumon.

– Innentől viszont kvótásként készülhet tovább. Hogyan tervezi a folytatást?
– Nehéz időszakon vagyok túl. Nem volt egyszerű a felkészülés, a nyáron átestem egy mandulaműtéten is, ami elkerülhetetlen volt, hiszen állandóan beteg voltam. Maga a műtét is fájdalmas volt, az utána következő két hét meg egyenesen borzalmas. Úgyhogy most pihenek egy kicsit, aztán egy hét múlva folytatom az edzéseket: először az egyetemi szezonra készülök, amely januárban kezdődik, aztán az olimpiára.

– Második éve a Nebraska-Lincoln Egyetem hallgatója üzleti szakon. A tanulmányai mellett mit tanult meg még Amerikában?
– Itt máshogy gondolkodnak az emberek. Egy évbe telt, mire megértettem a lényegét, de nagyon örülök, hogy sikerült. Korábban képes voltam apróságokból is hatalmas problémát kreálni, itt megtanultam, hogyan ne lássam nagyobbnak a kis dolgokat. Ahogyan azt is, hogy mindig pozitívan álljak hozzá mindenhez, ne keressem egyből a rosszat. Emellett szinte „belém verték” a magabiztosságot, mondván, anélkül semmihez sem érdemes hozzáfogni.

– Mit szól ahhoz, hogy az interneten petíció indul Székely Zója párizsi indulásáért arra hivatkozva, ő lett volna a jogosult a kvótára, ön azért kapta meg, mert egy adminisztrációs hiba miatt elindulhatott a vébédöntőben?
– Már Antwerpenben ment a matekozás, vajon melyikünk szerezheti meg a kvótát, volt, aki azt mondta, Zója, hiszen felemás korláton több volt az induló, más meg azt, hogy én, mert ugrásban előrébb végeztem, mint ő. Aztán indulhattam a döntőben, s bár valóban történt egy hiba, nem én hibáztam, hanem a nemzetközi szövetség. Elég sok utálkozó kommentet kaptam, hogy elvettem a kvótát Zójától, nem én érdemeltem meg – ez nyilván nem esik jól, hiszen én csak azt csináltam, amit mondtak. Amikor szóltak, hogy tornázzak a döntőben, tornáztam. Amikor azt mondták, enyém a kvóta, örültem.

– Beszélt erről Székely Zójával?
– Kiskorunk óta barátnők vagyunk, megbeszéltük, hogy nem szeretnénk, ha emiatt megromlana a kapcsolatunk, ám nyilvánvalóan feszültséggel teli ez az időszak, hiszen mégiscsak az olimpiáról van szó. De szerencsére semmiféle utálkozás nincs közöttünk.