Rali: Csomós megkönnyezte első abszolút győzelmét a Salgó ralin

– Volt nagy ünneplés?
– Persze, bár nem tartott sokáig, mert hosszú volt a nap, nagyon elfáradtunk – mondta a Nemzeti Sportnak Csomós Miklós, aki Nagy Attilával szombaton pályafutása első abszolút bajnoki futamgyőzelmét aratta a Salgó ralin. – Kis csapat vagyunk – amelyben mindenki pontosan tudja a dolgát –, szóval nem voltunk túl sokan, de azért jól éreztük magunkat. És különösen jólesett, hogy a vetélytársak is mind odajöttek gratulálni, és rengeteg üzenetet kaptam a szurkolóktól is.

– Mióta készült erre a győzelemre?
– Kétezer-tizenegyben kezdtük a ralisprintben, de kétezer-tizenhétben fordult komolyabbra a versenyzésünk, úgyhogy velős négy-öt év alatt jutottunk el idáig. Kellett hozzá sok szerencse és persze kitartás is.

– Miért döntött annak idején a rali mellett?
– Édesapám is versenyzett, mindig jártunk a versenyeire, nyilván ez ebbe az irányba terelt. Aztán elkezdtem szimulátorozni, és mivel jól ment, gondoltam kipróbálnám magam élesben is. Édesapámnak eleinte nem tetszett az ötlet, főleg az anyagiak miatt, de most már ő is egyre jobban akarja a sikert, mert látja, hogy jó úton járunk. Ő szereli, ő készíti fel az autómat, és azt hiszem, szombaton ő volt az egyik legbüszkébb.

– Nem a semmiből jött ez a győzelem, voltak ráutaló jelek...
– Tavaly év elején vettük a Skodát, szóval másfél éve versenyzünk vele a királykategóriában. A negyedik-ötödik helyezéseinkből arra lehetett következtetni, hogy oda lehet érni az elejére, de nem gondoltuk, hogy ilyen hamar meglesz.

– Mi kellett hozzá?
– Jó autó, jó csapat, jó mérnök, jó navigátor, meg persze egy kicsit én is. A győzelmeknél mindig a sofőrre irányul a figyelem, pedig ez csapatsport, és a mi csapatunk tényleg nagyon jó.

– Lehet taktikázni egy jóformán egynapos versenyen?
– A pénteki gyorsasági valóban nem döntött semmiről, úgyhogy szombaton az elejétől kezdve nagyon kellett nyomni a gázt. Hiába figyeltem nagyon, így is elkövettem egy hibát, lefulladtam az egyik rajtban, úgyhogy öt másodpercet ott hagytunk. Ezek után már végképp nem lehetett taktikázni, hiszen elég lett volna még egy apró hiba, vagy elég lett volna kicsit elbambulni, hogy elszálljanak a reményeink.

– Volt olyan pillanat, amikor átfutott az agyán, hogy nem lesz meg?
– Érdekes, de nem. Úgy éreztem, a Mátrában és Cereden is mi vagyunk a gyorsabbak, és az időeredmények is ezt mutatják. Amikor aztán Hadik Bandi megkapta a tíz másodperces büntetését a lassító-érintés miatt, egy kicsit fel is lélegezhettünk. Akkor már tudtam, csak rajtunk múlik, hogy nyerünk-e.

– Vérszemet kapott a győzelemtől?
– Nyilván egy győzelem után nehéz lejjebb adni, ám a realitás talaján maradva: nem biztos, hogy idén a bajnoki címért tudunk küzdeni, még akkor sem, ha most van esélyünk rá. De készülünk a Mecsek ralira!

– Számomra a verseny fotója, amikor az utolsó gyorsasági céljában kitörtek önökből az érzelmek. Az öröm keveredett a megkönnyebbüléssel?
– Tudja, mi szegény csapatnak számítunk ebben a sportban, ami alapvetően a gazdagoké. Nagyon kis költségvetésből versenyzünk, egy 2018-as Skodával, amelyet már mindenki leírt, hiszen hamarosan itt a 2022-es verzió is, szóval a miénk egy régebbi technika. Nyilván ez is kijött rajtunk, meg örültünk is, hogy sikerült nyerni, ez mind benne volt azokban a könnyekben. Nem mondom, hogy minden futam után sírni fogunk, de ez most jólesett.