A sakkolimpia igazi nyertesei – Jakus Barnabás jegyzete

Száz év után vált valóra a nagy álom, az 1926-os nemhivatalos torna után Magyarország végre sakkolimpiát rendezhetett. Hazánk meghatározó szerepet tölt be a sakk világában – elég csak a budapesti versenyen áriaestet adó Portisch Lajosra és a világtörténelem legjobb női játékosára, Polgár Juditra gondolni. Ám a torna kezdete előtt fél évvel nem sokan gondolták volna, hogy a két legmagasabban jegyzett magyar sakkozó, az akkor még román zászló alatt szereplő, de a felajánlott állampolgárságot a sajtóhírekkel ellentétben visszautasító Rapport Richárd és a válogatottban legutóbb 2019-ben szereplő Lékó Péter üljön az első és a második táblánál. És mégis, a két nagymester visszatérését idén május végén jelentette be Polyánszky Zoltán, a hazai szövetség elnöke és Schmidt Ádám sportért felelős államtitkár. Döntésüket mindketten azzal indokolták, hogy látták az erős bizalmat és az elköteleződést a szövetség és a sportirányítás részéről. Ráadásul azok sem maradtak szegényebbek egy olimpiai álommal, akiket Rapport és Lékó kiszorított, hiszen rendezőként a nyílt és a női tornán is három-három válogatottat indíthatott Magyarország.

Így már az első játszma előtt hatalmas győzelmet aratott a magyar sakk. A nyílt tornán együttesünk aztán többek között legyőzte a két évvel ezelőtti ezüstérmes örményeket és a klasszisok sorát felvonultató ukránokat is. A későbbi olimpiai bajnok indiaiak két legkiválóbb nagymestere, Dommaraju Gukesh és Rameshbabu Praggnanandhaa egyaránt döntetlent játszott ellenünk, előbbi Rapportal, utóbbi Lékóval. Három fordulóval a vége előtt a ranglista harmadik helyén állt a magyar A-csapat, ehhez képest a végül megszerzett 11. hely csalódást jelenthet. Azonban semmi ok a kesergésre, összességében kiváló teljesítményt nyújtottak Rapporték. Olyan ellenfelek végeztek előttük, akik a lebonyolítás sajátos rendszere miatt nem is mérkőztek meg a legjobbakkal, Gledura Benjámin pedig tábladíjat is kapott.

Az igazi nyertes viszont a magyar sakkvilág lett, a visszatérő két klasszis mellett ugyanis a budapesti olimpián ezrek ismerkedhettek meg a játékkal, találkozhattak példaképekkel a BOK-csarnokban vagy a Nemzetköz Sakkszövetség által az elmúlt száz év legjobb női sakkozójának választott Polgár Judit sakkpalotájában – ki tudja, talán a jövő Lékó Pétere és Portisch Lajosa is feltűnt a tábláknál.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!