Ötkarikás történetek: mi lett volna, ha...
Legrosszabb „teljesítményét” Magyarország az 1984-es olimpián nyújtotta – holtversenyben az 1920-as antwerpenivel. Persze tudjuk, semmilyen teljesítményt sem nyújtott egyik alkalommal sem hazánk küldöttsége, merthogy nem is nyújthatott. 1920-ban az első világháború végén álltunk a „rossz oldalon”, ezért gyakorlatilag kitiltottak minket az ötkarikás játékokról, 1984-ben pedig a keleti blokk tagjaként felsőbb utasításra nem utazhattak el a legjobbjaink a Los Angeles-i tornára (a szocialista államok közül egyedül Románia ment szembe a politikai nyomással).Kis szerencsével nem kellett volna kihagyni a megméretést, ehhez csupán annyi kellett volna, hogy ne az Egyesült Államokban tartsák, csak hát kizárásos alapon esett rá a választás. Nem segített a rendezési lelkesedésnek az 1972-es müncheni terrortámadás, ahogyan az 1976-os montreali játékok jelentős pénzügyi kudarca sem.
Az 1984-es olimpia szervezési jogáról 1978-ban döntött a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB), ekkorra már csak az amerikai pályázat maradt az asztalon, a másik „versenyző”, Teherán 1977-ben visszavonta a jelentkezését. „Jobb híján” maradt Los Angeles.Pedig nem állítható, hogy a NOB két kézzel kapkodott volna a lehetőség után, hogy az USA-ba vigye a játékokat. Az „angyalok városa” 1932-ben már rendezhetett olimpiát (akkor is egyedüli vállalkozóként kapta meg a lehetőséget), 1944 után minden évben legalább egy pályázatot benyújtott (az 1956-os olimpiára például hatot is!), rendre sikertelenül…A feszült hidegháborús helyzetben, az afganisztáni szovjet bevonulás miatt négy évvel korábban Moszkvába nem mentek el az amerikaiak, a szovjet befolyás alá tartozó nemzetek válaszul bojkottálták az egyesült államokbeli eseményt.
Szigorúan sportszakmai szempontoknál maradva ez a visszájára sült el, a házigazda így sok nagy riválistól „szabadult meg”, és az olimpiák történetében a mai napig rekordnak számító 83 aranyérmet tartott otthon, megjavítva a szovjetek (hasonló okokkal magyarázható) 1980-as moszkvai nyolcvanas csúcsát. A leglátványosabban a súlyemelők mezőnyét érintette a távolmaradás: a világranglista száz legjobb sportolójából 94, az előző világbajnokság harminc dobogósából 29 nem lépett pódiumra.Vajon hány magyar klasszis esett így el élete lehetőségétől, az olimpiai szerepléstől és egy vagy akár több ötkarikás éremtől? A választ nyilván sosem tudjuk már meg, de azért érdekes belegondolni, mi lett volna, ha
