Vívó Eb: Elszalasztottam a lehetőséget – Szatmári András

– Az elmúlt években már-már azt hihettük, hogy elfelejtett vívni…
– Az ezüstérmem után így kezdjük a beszélgetést? – kérdezett vissza Szatmári András, aki a 2017-es egyéni világbajnoki címe és a 2019-es vb-ezüstje után szerzett ismét érmet világversenyen. – De persze, értem a célzást, az elmúlt években nem nagyon sikerültek az egyéni versenyek a számomra.

– Ezek után csak elégedett lehet ezzel a második hellyel. Vagy mégsem?
– Ne várja, hogy elégedetten nyilatkozzak, vasárnap vagy még később szerintem az leszek, legalábbis rajta vagyok az ügyön. Egyelőre még úgy érzem, elszalasztottam a lehetőséget.

– Túlságosan elengedte a grúz Szandro Bazadzét a fináléban, pedig vezetett ellene.
– Valóban nem fért ez bele, de hiszi vagy sem, én közben sem aggódtam, mert úgy éreztem, hogy jól vívok, hogy nyerhetek – még így is, hogy 7:5-ből elég hamar 7:13 lett a döntőben. Nem nyertem, pedig közel jártam hozzá, éppen ezért erősebb egyelőre bennem az az érzés, hogy nem éltem a lehetőséggel.

– Annak azért tud örülni, hogy rendkívül nehéz ágon, remek vívókat legyőzve menetelt el a döntőig?
– Ha valaminek örülhetek, az ez. Az ember sosem szeret második lenni, de ha már másodiknak kell lennem, akkor legyek úgy, ahogyan Plovdivban lettem: nagyon erős ellenfeleim voltak, ráadásul ezt a nehéz ágat úgy kaptam, hogy hibátlanul vívtam a csoportasszók során. Vagyis nem én rontottam, kétségkívül jó érzés, hogy a világranglista élmezőnyéhez tartozókat vertem meg jó vívással.

– Rendkívül erőltetett a menetrend, hiszen a hétvégén már Krakkóba utaznak az Európai Játékokra, mikor kerít sor az ünneplésre?
– Fogalmam sincs, hiszen vasárnap utazunk haza, hétfőn egész nap tanulok, mert kedden államvizsgázom.