Vívás: Bírni kell a végéig! – Kun Anna

– Hogyan fogadta, amikor kiderült, hogy egy verseny bekerül a naptárba pluszban, ráadásul Európa-bajnokságként, és már júniusban?
– Azt hiszem, egészen jól – válaszolta a világranglista negyedik helyén álló párbajtőrözőnk, Kun Anna. – Nem foglalkoztam azzal, hogy hamarabb kell pástra lépnem, mint azt eredetileg terveztük, sőt örültem is a döntésnek, mert szerintem jobb most lebonyolítani ezt a versenyt, mint októberben. Persze így kiesik egy hét a felkészülésből, jó sűrű lesz a menetrend július végéig, de minden európai vívónak az lesz.

– Hozott némi változást a felkészülésben az átalakított menetrend?
– Mindössze annyit, hogy a fizikai felkészülésből kicsit „kivettünk”, és inkább vívtunk.

– Korábban azt mondta, a kvalifikációs időszak kezdete előtt lesz némi pihenője – volt?
– Később volt öt napom, mégpedig a fudzsairai világkupaverseny után, május végén. Öt nap nem sok, de szükségem volt rá, kellett, hogy feltöltődjek, hogy legyen pengeéhségem. És kellett azért is, mert hosszú a szezon, bírni kell a végéig.

– Bírja?
– Most azt mondom, igen, de térjünk vissza a kérdésre a júliusi milánói világbajnokság után. Egyelőre azt érzem, van még bennem tartalék – egyébként pedig nincs mese, ezt a három versenyt nagyon meg kell tolni, aztán augusztusban jöhet a hosszabb pihenő.

– Isten ments, hogy terhet pakoljak a vállára, de arra a nyári pihenőre csak jó lenne úgy menni, hogy ott van a zsákban az eddigieken túlmenően még több kifejezetten jó eredmény.
– Kétségtelen, de nem szoktam álmodozni meg előre gondolkozni a versenyekről, mindig csak az adott feladatra, az adott napra koncentrálok, és igyekszem abból kihozni a legtöbbet. Nálunk, vívóknál egyébként is fontos szerepe van, kinek milyen napja van.

– Valóban sokat hangoztatják ezt a sportág berkein belül, ám az elmúlt két évet tekintve szerencsére Kun Annának gyakorta éppen akkor van jó napja, amikor téthelyzetben lép a pástra. Mintha tudná a titkot.
– Pedig fogalmam sincs, hogyan lehetne szándékosan jó napot csinálni a legfontosabb napból. Annyit tudok, hogy amikor már ott vagyok a teremben, amikor rajt van, akkor általában meg szoktam érezni, hogyan sikerül az a verseny, hogy nagyjából meddig juthatok el – persze volt már olyan, hogy elképzeltem valamit, aztán nem valósult meg, de általában hallgathatok a megérzéseimre. Titkom viszont nincs, legalábbis nem tudok semmi okosat mondani.

– Egyéni Európa-bajnokság, rögtön utána Európai Játékok, benne egyéni és csapatverseny. Van rangsor?
– A fejemben biztosan nincs. De az kétségtelen, hogy a csapatkvóta megszerzése a cél, vagyis az egyéni Eb mellett az Európai Játékok csapatversenye az igazán fontos. Ezt viszont el kell felejteni a páston, nem szabad különbséget tenni verseny és verseny között.

– Nagyon higgadt – a páston és azon kívül is, okosan kezeli a nehézségeket. Mikor lett ennyire érett?
– Eltartott egy ideig, amíg eljutottam idáig, a kor azért sokat számít. A lányok mellettem nagyon fiatalok a csapatban, látom rajtuk, teljesen más a felfogásuk, mint az enyém, de húszévesen én is olyan voltam, mint most ők.

– Szól is nekik, ha valamit nem jól csinálnak?
– Nem, nekik is meg kell tanulniuk mindent, és adott helyzetben nekik kell dönteniük.

– Össze kell szedniük magukat, hiszen az első kvalifikációs csapatversenyen tizedikek lettek.
– Csalódást keltő volt az szereplés. Kaptunk egy pofont, de fel kell szívnunk magunkat, és remélhetőleg már a krakkói csapatversenynek nagyobb tűzzel megyünk neki – ennél többre vagyunk képesek, a tizedik helynél jobbak vagyunk. Élveznünk kell a vívást, élnünk kell azzal a lehetőséggel, hogy több csapaton jóval nagyobb a teher, mint rajtunk, nekünk ugyanis nincs veszítenivalónk. Nem szabad belevesznünk a kvalifikációba, és folyton azon gondolkozni, hogy az olimpiáért küzdünk.

– Meg ne bántódjon, de könnyen beszél, hiszen egyéniben hatalmas esélye van a párizsi indulásra...
– Csakhogy én is csapatban gondolkozom, s míg van esélyünk a kvótaszerzésre, eszembe sem jut az egyéni indulás.

– Azért fél szemmel nyilván Párizsra figyel.
– Nem. Illetve nyilván igen, de nem akarok az olimpiára gondolni, hiszen még sok verseny van előttünk, nekem pedig mindegyiken ki kell hoznom magamból a maximumot. Közben persze eszembe jut Párizs, de nem úgy, hogy egyéniben biztos a kijutásom – ilyet nem is merek mondani.

– A plovdivi Európa-bajnokság eredményével – legyen az jó, esetleg rosszabb – mit kell kezdeni így, hogy egymást követik a versenyek?
– Az eredménytől sok függ: ha netán rosszabbul sikerül, biztos, hogy ki kell vernünk a fejünkből. Én a negatív élményeken nehezebben lépek túl, de ezúttal muszáj lesz, hiszen közel a következő verseny. A jó eredményből pedig táplálkozni kell, s azt mondogatnunk magunknak, hogy ugyanerre legközelebb is képesek vagyunk.