Szilágyi Áron: A legvadabb álmaimban sem gondoltam

– Az eleje volt a legnehezebb, egyetért ezzel?
– Ennyi idősen is szerez új tapasztalatokat az ember, mégpedig azt, hogy jobban be kell melegíteni, főleg úgy, hogy az ellenfelünk, Grúzia a nyolcaddöntőben is vívott, mi meg éhgyomorra mentünk oda ellenük a pástra. De szerencsére időben felébredtünk, előtte a kávé segített ebben, az asszóban meg az, hogy megráztuk magunkat.

– Az oroszok jöttek az elődöntőben, mennyit tudtak előzetesen a csapatról?
– Én azt tippeltem, hogy a románokkal fogunk vívni, a többiek viszont az oroszokat várták, úgyhogy elemeztük őket is előzetesen, én itt, Genovában az egyéniben is vívtam közülük kettővel, azért a világkupa-viadalokon is ott voltak már, úgyhogy felkészültünk, és ez látszott is.

– Hamarabb véget ért az elődöntőjük, aztán a pástok mellett nézték végig a másikat, a francia-olasz csatát. Melyik együttesnek szurkolt, kit szeretett volna a döntőben ellenfélként látni?
– Először azt mondtam, mindegy, ki jön, aztán amikor az elődöntő végén a francia Sebastien Patrice elkezdte adni a tusokat, azt mondta, jobb lenne az olasz csapat… De nem szoktunk ebből érzelmi kérdést csinálni, ráadásul azért az olaszok hazai pályán és közönség előtt vívhattak, úgyhogy volt veszély ebben az asszóban is: én egy kicsit ugyan meginogtam a közepén, de a többiek nem.

– Egy arannyal és egy ezüsttel utazik haza az Eb-ről, tíz hónappal a műtétje után. Bár maximalista, de erre fogadott volna?
– A legvadabb álmaimban sem gondoltam ilyen szereplésre, csak ismételni tudom, amit az egyéni ezüst után mondtam: hálás vagyok mindenkinek, aki segített a visszatérésemben.