NS-klub: a Regőczy, Sallay kettős gyakorta került be a Népsportba

Persze nem véletlenül, hiszen a kilenc magyar bajnoki cím mellé szép számmal „termelt” a nemzetközi porondon is a legendás duó, ezek között természetesen az 1980-ban szerzett olimpiai ezüst­érem és a világbajnoki cím vitte a prímet.

De már fiatalként is írtak róluk kollégáink: András és Krisztina 1967. február 17-én „került össze” (a dátum egyébként olyannyira meghatározó az életükben, hogy a mai napig köszöntik egymást ezen a napon), s bár akkortájt még a Berecz Ilona, Sugár István jégtáncduó volt a legjobb itthon, a két junior ob-arany után jött a felnőttek között egy ezüst, majd a tarolás.

„Arra a történetre, amit most ebben a régi lapszámban látok, konkrétan nem emlékszem, de olyanra, hogy összedőlt a sátor a verseny idején, igen. Az elején valóban Dillinger Rudi bácsi foglalkozott velünk, aztán vette át az edzői szerepet az édesanyám – mondja Regőczy Krisztina. – Egész kis gyűjteményünk van a rólunk megjelent cikkekből, nálam tele van ezekkel a lapokkal egy egész szekrény. De ugyanígy megvannak a kűrruháim, sőt, még egy-két edzésruhám is. Arra viszont emlékszem, hogy mindig megtiszteltetésként éltük meg, ha írt rólunk a Népsport – ha csak két szót, mi már akkor is boldogok voltunk.”

Az emberek egyébként a mai napig megismerik őket az utcán, a közértben, mindenütt.

„Jönnek oda hozzám, és kérdezik: csak nem az a bizonyos Sallay András vagyok? – meséli nevetve Sallay András. – Pedig mi 1980-ban lekerültünk a porondról, persze utána is születtek cikkek, valahogy mindig is érdekesek voltunk az embereknek. S az, hogy sokat forogtunk a médiában, nekem jól is jött, mert amikor az első revüfellépésünk előtt Amerikában a szállodába tartottam, először tiltott helyen kanyarodtam, majd a kettős záróvonalon megfordultam, és bár hirtelen jó sok rendőr csődült körém, jött a főnökük, s azt mondta: »Hát nem ismerik meg? Ő az, akinek a párjával nyernie kellett volna a téli olimpián, csak éppen a bírók nem így gondolták...«”