Száz év, vagány! – Deák Zsigmond jegyzete

Pikírt televíziós szerkesztő fejével gondolkodva az a haszna mindenképpen megvolt a 2020-as pandémiás évnek, hogy az M4 Sport – Az Év Sportolója 2020 Gálát előre fel kellett venni. Bár így most lemaradtunk olyan emlékezetes és tervezhetetlen performanszokról a Nemzeti Színház deszkáin, mint például Shane Tusup – mint kiderült, kései és hiábavaló – szerelmi vallomása vagy éppen Balczó András hirtelen gyógyulása és botjának elhajítása, legalább nem lehetett átlépni a közvetítési időt. Az élő műsor varázsa elveszett a pontosság oltárán, avagy a vágás nagy úr... A választás gazdájaként némileg hezitáltunk ugyan a Magyar Sportújságírók Szövetsége elnökségében, hogy néhány kategória szokásosnál szegényesebb kínálatát tapasztalva meg tudjuk-e tölteni listáinkat és a nekünk szabott másfél órát, ám utólag azt kell mondanunk, nagy hiba lett volna nem összehozni ezt az online gálát. Főképp azok miatt, akik minden nehézség és vírus ellenére megtették, megtehették a magukét.

A végeredményekről ezúttal sem nyitnék vitát, aki akarja, úgyis polemizál rajta eleget, az biztos, hogy a labdarúgók beemelése egyéniben is a többi sportoló közé új helyzetet teremtett. Sejteni lehetett, hogy a futball a válogatott és a Ferencváros tavalyi remeklése miatt ott lesz a spiccen, így is történt. Minden győztes (és helyezett) előtt le a kalappal, ez nem vitás, de én inkább azokat az egyedi élményeket emelném ki, amelyeket az unortodox módon lebonyolított esemény indukált. A két nagyszerű olasz fociedző, szövetségi kapitányunk, Marco Rossi és példaképe, Fabio Capello mély, megható beszélgetése igazán emocionálisnak bizonyult, s még az is kiderült, Himesháza révén Capello mester és remek autóversenyzőnk, Michelisz Norbert „földi”. Gódorné Nagy Marianna meghatottsága szintén szívbemarkoló volt, amikor átvette anyacégünk, a Mediaworks Hungary Zrt. Kézisek kézise-díját a hölgyek között. Karakas Hedviget katonai díszegyenruhában látni remek esztétikai élményt jelentett, a százéves életműdíjas, Keleti Ágnes köszöntése pedig tényleg minden szempontból Isten ajándékának számított. Üzent neki a magyar és az izraeli miniszterelnök, 122 olimpikon a világ minden tájáról – ilyen sem volt még és nem is lesz! Mint ahogyan olyan sem, hogy egy dal erejéig a 2020-ban elhunyt sporthé­roszok és a járvány idején önkéntes munkát vállaló sportemberek előtt tisztelegjünk.

Egy szó, mint száz, a tanulság, hogy nincs az a sanyarú év, amelyben ne lehetne ünnepelni, értékelni a magyar sportot és a magyar sportolókat. Néha amolyan vagány kényszermegoldásokkal, „távoli eléréssel”, de tiszta szívből.