„Olyanra emlékszem, hogy Krisztiánnal ülünk a lakásban, Gelsenkirchenben – tizenhét évesen, magunkra hagyva –, és azt kérdezgetjük egymástól, mit keresünk mi itt. De minden olyan gyorsan történt, és annyira erősen égett bennem a vágy, hogy eljussak a Bundesligáig, hogy semmiben sem gátolhatott az egyedüllét. Kilencvenhat és kilencvenhét olyan erős éve volt a német futballnak – az Európa-bajnoki címmel, a Schalke és a Dortmund nemzetközi kupagyőzelmével –, hogy egy onnan érkező ajánlatra vétek lett volna nemet mondani. De még véletlenül sem ez volt az egyszerűbb út, már csak azért sem, mert akkoriban nem dobálták be úgy a mély vízbe a fiatalokat, mint manapság. Ma egy tizennyolc évest simán a kezdőbe állítanak, ehhez képest az Andy Möller, Olaf Thon, Michael Büskens, Jiri Nemec-féle Schalke átlagéletkora harminc fölött volt, esélyem sem volt a csapatba kerülni. Nem is a Schalkéban futottam be, de a fejlődésem szempontjából, és hogy erős ligában maradjak – ami a belga lett –, rendkívül fontosnak számítottak a gelsenkircheni évek.”
Ha kíváncsi arra, Hajnal Tamás miért vágyik vissza Németországba, miként érzi magát a fiatalok előtti példaképként, vagy miért ünnepli őt minden márciusban az ország, lapozzon bele a Sportkrém pénteki számába!
TOVÁBBI TÉMÁINK
• Gundel Takács Gábor első közvetítése: És labdára indult az útja!
• Taxisnak nézték Détári Lajost, amikor citromsárga szuperjárgányával ment edzésre
• Murányi András: Irapuato, Belanov, kiképzőtáborok
Péntektől nagyobb terjedelemben, új rovatokkal, a televíziók teljes sportműsorával, benne az M4 sportcsatorna részletes programjával jelentkezik a Sportkrém!
Hajnal Tamás: Tudjuk, mit várhatunk Borbély Balázstól
