Sakk: Polgár Judit lett a férfiak szövetségi kapitánya

Seszták Tamás, a Magyar Sakkszövetség elnöke a pénteki sajtótájékoztatón jelentette be, hogy az elnökség egyhangúlag szavazott bizalmat minden idők legsikeresebb női sakkozójának.

A 39 éves Polgár Judit játékosként kétszer – 1988-ban és 1990-ben – nyert sakkolimpiát a női válogatottal, 2002-ben és 2014-ben tagja volt az ezüstérmes férfi nemzeti együttesnek.

Az élversenyzéstől tavaly vonult vissza, a kapitányi poszton a 64 esztendős Horváth Tamás helyét foglalja el, aki elmondása szerint maga kezdeményezte a váltást.

Polgár Judit bevallotta, kicsit furcsán viszonyult hozzá, amikor először, tavaly ősszel, egy baráti társaságban szóba került, hogy ő legyen a kapitány, de azóta hozzászokott a gondolathoz. Felidézte, hogy már gyerekként megismerkedett a sakkolimpiák légkörével, így pontosan tudja, hogy egy világversenyen mik lehetnek a nehézségek és milyen komplikációk adódhatnak.

„Tudom, mennyire feszített a tempó és szoros a mezőny, de úgy érzem, a magyar csapatnak kedvez a nemrég bevezetett szabály, hogy minden meccset meg kell nyerni, vagyis fordulónként legalább két és fél pontot kell szerezni” – fogalmazott a frissen kinevezett kapitány.

Horváth Tamás kifejtette, azért mostanra időzítették a váltást, hogy Polgár Juditnak a jövő évi sakkolimpia előtt legyen felvezető versenye. Ez pedig nem más, mint a november 12. és 22. között az izlandi Reykjavíkban sorra kerülő csapat Európa-bajnokság.

Seszták Tamás szerint az elnökség nem határozott meg elérendő helyezést az Eb-n a magyar válogatottnak, de ő személy szerint örülne, ha az első három közé kerülne a csapat.

„A bizalmat megkaptam” – interjú Polgár Judittal

– Mi volt az első gondolata, amikor felkérték?

– Az ősszel vetődött fel először komolyan a lehetőség – mondta Polgár Judit. – Elég sok minden volt a fejemben, és nem igazán akartam vele foglalkozni, más dolgokat szerettem volna egyenesbe tenni. De szép lassan kezdtem megbarátkozni a gondolattal, és az idén tavasszal láttam először valós esélyét a kapitányi posztnak.

– Voltak kételyei?

– Szeretem jól, lelkiismeretesen csinálni, amibe belekezdek. Át kellett gondolnom, hogy ez mivel jár. Szeretek előre gondolkodni…

– Mint egy sakkozó...

– …és elképzeltem például, hogy milyen vicces lesz jövőre a sakkolimpián, amikor kapitányként látnak, és megkérdezik, melyik táblán játszom.

– A korábbi csapattársak mit szóltak hozzá?

– Amikor már komolyabban foglalkoztam a gondolattal, megkérdeztem a többieket is.

– Egyből elfogadták?

– Nem is igazán ez volt a kérdés, inkább továbbgondoltuk a szituációt, tennivalókat, edzésterveket, ilyeneket. Izgalmas kihívás, pontosan tudom, miből tevődik össze egy ilyen munka, milyen esélyünk van erre, arra, amarra. Megbeszéltük, miben tudok segíteni a fiúknak. Igazából minden a gyakorlatban derül ki. A bizalmat megkaptam tőlük.

– Mi a feladata a sakkozók szövetségi kapitányának?

– Szakmailag hitelesen tudom őket segíteni. Például egy olimpián, ha valakinek nem megy annyira jól, el kell érnem, hogy az önbizalom megmaradjon vagy továbbépüljön. Esetenként el kell dönteni, melyik az a játékos, akit jobban lehet terhelni. A nézeteltéréseket elsimítani, a mindennapi stresszhelyzeteket kezelni. A játékosok szeretik magukra vállalni a felelősséget, igyekszem ezt minél jobban levenni róluk.

– Egyénileg továbbra is Lékó Péter a legjobb magyar sakkozó, de már a harmincon kívülre került a világranglistán, nem nagyon szerepel a szupertornákon, a világbajnoki kvalifikációs rendszerben sincs benne. Miben tudja segíteni kapitányként a karrierjét?

– Igazából azzal, hogy biztatom. Fantasztikus, amit Péter elért kiskorától kezdve. Elég kevesen mondhatják el Magyarországon, hogy világbajnoki döntőt játszhattak. Fontos, hogy Péterben ennyi évtized után is megvan a motiváció, hogy visszakerüljön a legjobbak közé.

–Mintha kicsit fáradt lenne.

– Nem könnyű. Nagyon különleges, hogy valaki több évtizede ott szerepel a pályán. Ezt azt jelenti, hogy akadnak periódusok egy sakkozó életében, amikor kevésbé motivált, vagy nem látja értelmét a napi tíz-tizenkét órát sakkozásnak. De amikor beszélgettem vele, láttam benne az akarást, a motivációt, hogy ismét bekerüljön a legjobb tíz közé. A lényeg, hogy hisz benne.

– Mi lehet a kulcs?

– Hogy megfelelően tudja-e irányítani a saját felkészülését. Nála az a probléma, hogy túl felkészült. Az a szint, amelyen éveken keresztül játszott, nagyon erős edzést igényelt. Most egy kicsit lejjebb sakkozik, de ehhez a szinthez túl jól felkészült. Friss gondolatokkal, hozzáállással, megfelelő szövetségi támogatással megoldható, hogy ismét a legjobbakkal mérje össze tudását. Tudása, tapasztalata felfrissítve sokat érhet. Visszakerülhet az elitbe, ha minden passzol.

– Rapport Richárd nagy lendülettel tört előre, de mintha megtorpant volna.

– Azt mondanám, fiatal. Tromsőben az olimpián alkalmam nyílt megtapasztalni hozzáállását, viselkedését, együttműködését. Nemrég elköltözött otthonról, saját élete lett. Ez minden ember életében változást jelent. A következő egy-két évben sok múlik azon, hogy mennyire tudja megszervezni azt a stabil hátteret, ami korábban megvolt.

– A csapat már megvan? Gondolom, Lékó Péter és Almási Zoltán benne lesz a válogatottban.

– Nyilván az éljátékosok esetében elvileg ez nem igazán kérdés, de a csapat öt tagból áll. Fel kell mérnem, ki mennyire motivált, mennyire tervez a válogatottal. Szeretném időben bejelenteni a csapatot.

– Említette tavaly a visszavonulásakor, hogy ha úgy alakul, lehet, ön is leül játszani. Ezt tartja még?

– Meglátjuk. A sakk egy iszonyatosan jó játék, de komolyan kell venni a felkészülést, hogy az eredmények is jöjjenek. Lehet, hogy visszatérek, de biztos, hogy nem mostanában lesz. Az élet, ha minden igaz, még hosszú. Talán majd nagymamakoromban.