Africa Race: korai gépátvétel az autósport bölcsőjében

Az adminisztratív és technikai átvétel már csupán ujjgyakorlat a mezőny nagy részének, a Szalay Balázs és Bunkoczi László kettősnek meg aztán végképp. Száznál is több versenyen végigcsinálták, s ami annak idején rengeteg fejtörést okozott, az ma olyan, mintha a világ legtermészetesebb dolga volna.
A rajt előtti „kötelező tánc”.

Kivéve, hogy viszonylag ritkán kerül sor rá reggel hét órától, és még sohasem estek át rajta Monacóban, amely többek között azért különleges (számukra pedig elsősorban azért), mert a technikai sportok bölcsője. Elég, ha csak az F1-re gondolunk, amelynek futama a legrégebbi a versenynaptárban, vagy a Monte-Carlo-ralira, amelyen mindenki szeretne legalább egyszer elindulni és célba érni.

S az Africa Race szervezői mindent meg is tettek annak érdekében, hogy a versenyzők átérezzék az „autósport bölcsője”-hangulatot: a parc fermét a Formula–1-es depó helyén jelölték ki, a rajtkapun áthaladva pedig ráhajthattak a versenyzők arra az aszfaltra, amelyen Nico Rosberg május végén megnyerte a nagydíjat.

„Megható érzés, hogy itt vagyunk, az autósport bölcsőjénél, főleg, hogy a bakancslistámon az egyik első helyet a Monte-Carlo-rali foglalja el – azon a versenyen egyszer még nagyon szeretnék rajthoz állni –, ám az igazat megvallva most már nagyon mennék innen. Várom, hogy Afrikában legyünk, hogy versenyezhessünk” – mondta az Opel Dakar Team navigátora, Bunkoczi László, aki egy év kihagyás, egy év rehabilitáció után ül újra versenyautóba, miután a legutóbbi Africa Race-en két gerinccsigolyája is eltört egy nagy sebességnél elszenvedett bukásban. Ám az azóta eltelt időszakban mindent megtett, hogy újra a régi legyen, és az orvosok engedélyezték is számára a versenyzést. Nem csoda hát, hogy várja a rajtot.

„Az adminisztratív és technikai ellenőrzés semmiféle fennakadást nem jelent már az életünkben. A fiúk jól felkészítették a Mokkát, nem kellett aggódni, hogy megfelel-e a biztonsági tank, az ülés, a sisak, vagy a bukócső, mert tudtuk, hogy igen” – mondta Szalay Balázs, majd amikor felvetődött a Monacóban, a kaszinók városában kézenfekvő kérdés, hogy vajon a szerencsének mekkora szerepe van a terepraliban, a válasz egyértelmű volt: sok, nagyon is sok. Főleg egy maratoni sivatagi versenyen, ami rájuk vár. Rájuk, és magyar részről a kamionos Kovács Miklós, Czeglédi Péter, Ács László trióra, amely immár hetedszer áll rajthoz ezen a klasszikus útvonalon zajló viadalon.

Ők hárman a dűnés pályákat kedvelik. Többek között azért, mert ott a lóerő velük van, s egyébként is, a kősivatag az olyan, hogy kirázza az emberből a lelket – pláne, ha egy kilenc és fél tonnás Scaniáról beszélünk, amellyel a Kovács Miklós, Czeglédi Péter, Ács László trió versenyez. Ez lesz a hetedik Africa Race-ük az 1100 lóerős monstrummal, amely Mauritániát „kedveli” igazán.

„Ami az ellenfeleket illeti, a világverő orosz Kamazokkal kellene megbirkóznunk, ha az sikerülne, a győzelemre is volna esélyünk” – mondta Kovács Miklós, aki 2010-ben megnyerte az Africa Race-t. És tudjuk, ha valaki egyszer megérzi a győzelem ízét, mindig arra vágyik.

Az Africa Race mezőnye vasárnap éjszaka behajózik, a hétfőt egy hatalmas kompon tölti, hogy azután december 29-én elkezdődjön a 6000 kilométeres száguldás, amelynek végén a versenyzők Marokkót és Mauritániát átszelve megérkezik Szenegálba, a Dakartól nem messze lévő Rózsaszín-tó partjára.