Bejött a számítása, pályacsúccsal győzött a Tajga Trail-en

Számított az aranyéremre?

Ott kezdeném, hogy elég tudatos futónak tartom magam, szeretek mindent előre precízen eltervezni – mondta a Csupasportnak Hercsel Adél. – Azonban mindezt reális keretek között, miközben ambiciózus maradok. Igyekszem tehát nem alá vagy fölé lőni a várható teljesítményemet, de azért kicsit pozitívabban kalkulálok.

Szóval előre eltervezte, hogy mit szeretne véghezvinni a versenyen?

Igen, a tudatos felkészülés részeként például előzetesen gyűjtöttem az információkat a Tajga Trailről a rutinos, a börzsönyi ösvényeken ismerős terepfutó barátaimtól, illetve a verseny előtt egy héttel az edzőtársammal lefutottuk a pályát. Így érezhettem, hogy körülbelül milyen formában vagyok és nagyjából milyen időeredményt várhatok. Akkor nehéz körülmények között, szakadó esőben, majd hóban, fullasztó párában két és fél óra alatt mentünk végig a verseny útvonalán: az volt életem egyik legnehezebb futása. Mivel végül csak tíz perccel mentem gyengébb időt, mint az akkor még aktuális pályacsúcs, így reális cél lett a megdöntése. A rajt előtt megbeszéltem magammal, hogy a két óra huszonegy perces pályacsúcsnál öt perccel jobbat szeretnék futni, majd amikor megláttam a célba érkezést követően a két óra tizenhat percet, jót nevettem. Bejött a számításom, elértem a célomat, nagyon boldog vagyok. 

A pálya nehezebb vagy könnyebb volt a versenyen, mint a bejáráson?

Jóval könnyebb volt a versenyen, ugyanakkor a sár ezúttal is rendesen feladta a leckét. Különösen az utolsó lejtőkön lehetett süppedni, amikor a mély, cuppogós talajon alig bírja emelni a lábát az ember: el is maradt a befutókatarzis, ami a terepfutóversenyek utolsó lejtőin egyfajta jutalom.

Miért, most mit érzett?

Valódi rémálom volt. Már eleve izomlázam volt az előző napok kemény úszó- és futóedzéseitől, aztán a rajt előtt pár órával a hirtelen jött melegfronttól migrénem lett kettőslátással, így a pályából is duplát láttam. Szóval, akadtak olyan szakaszok, amelyeket úgy tettem meg, hogy az előttem lévő lábnyomába léptem, a lejtőkön pedig magamhoz képest igyekeztem óvatosabban lejönni. Egyébként ennek az eseménynek nagy kihívása a délutáni rajt is, így az emberre egy idő után rásötétedik. Jókat nevettem magamon az utolsó öt-hat kilométeren, amikor már fejlámpában futottam. Ha addig nem sok mindent láttam, onnantól végképp semmit: kamikazemódszer volt a hajrám.

Ilyen körülmények között hogyan építette fel a futását?

Az első tíz kilométeren igyekeztem visszafogni magamat, majd a közepénél kezdtem fokozni a tempót. Tudtam, mi vár rám a pályán, tartogattam az energiámat a mászós, meredek részekre. Nem mertem kifutni magam, mert féltem, hogy ennél is rosszabbul leszek. Ha nem éppen egy újabb időjárási fronttal ütközik, a következő verseny ehhez képest már biztosan igazi kéjutazás lesz.

A pályán mi volt a legnehezebb kihívás?

Szerintem ez kifejezetten nehéz, kevésbé túlfutós pálya, ahol persze meg lehet villantani a futósebességet is, de a mászós izmok ugyanúgy vizsgáznak az emelkedőkön, különösen a Hegyes-hegy-oromnál, ami igencsak meredek. Eközben az ugróerőt is le lehetett tesztelni a megáradt patakokon átkelve, továbbá voltak cikcakkos lejtők is, csak hogy az ember ébersége is tesztelve legyen. A masszív sarat a végén már említettem, de a pályán addig is figyelni kellett a néhol csúszós, havas részekre és a jégfoltokra is.

A Tajga Trail előtti versenyén, a Zúzmara Félmaratonon magabiztosan vezetett, végül második lett – ott mi történt?

A Zúzmara Félmaraton előtt kisebb magánéleti válságban voltam, fejben nem éreztem összeszedettnek magam. Rengeteg hibát követtem el, sok helyzetben amatőrként viselkedtem. Például rossz cipőt választottam és érthetetlen módon teljesen elfelejtettem frissíteni. Pedig van jól működő stratégiám, mégsem használtam… Ezen csúszott el leginkább a verseny. Tizenöt-tizenhat kilométernél kezdődtek a problémák, begörcsöltek a lábaim, alig bírtam továbbmenni. Azonban ennek is megvan a tanulsága: jobban oda kell figyelni a részletekre.

Milyen céljai vannak az esztendőre?

Tavasszal nagyrészt terepversenyeim lesznek, márciusban a Kékes Iconic Trailen, a Fedrid Császta Trailen és a Debrecen Maraton félmaratoni távján leszek ott. Áprilisban aztán jön a terepfutó országos bajnokság, májusban pedig a Muzsla Trail és az Ultra-Trail Hungary terepmaratonija. A nyár főként a triatloné, ősszel pedig visszatérek a futáshoz, így a szeptemberi aszfaltos félmaratoni országos bajnokságon, majd októberben párosban az Ultrabalaton Trailen veszek részt, végül novemberben jön az első maratonim, amelyet külföldön teljesítek. Azonban erről egyelőre nem szeretnék többet elárulni. 

Fotók: Trailrun