A napfelkelte erőt adott neki, a hajrában lépett előre a vb-n

– A közelmúltban Franciaországban rendezett huszonnégy órás világbajnokságon először képviselhette az országot világversenyen: milyen érzés volt?
– Hatalmas pluszt adott az az érzés, hogy magyar színekben futhattam, a hajrában egyértelműen ez adott erőt. A közepén volt egy kis gyomorproblémám, de a címeres meznek köszönhetően kijöttem a hullámvölgyből – mondta Szennyai Dorián. 

– Jóval kétszáz kilométer fölé jutott: elégedett az eredményével? 
– Előzetesen kétszázhúsz kilométert szerettem volna megtenni, több mint hét kilométerrel fölé lőttem, így igen, maximálisan elégedett vagyok. 

– Hogyan alakult a versenye? 
– Nagyszerű időjárásban kezdődött, húsz fok volt, annyira meleg, hogy egy kicsit le is égtem. Előzetesen erre nem számítottam, így pluszfolyadékot is be kellett vinnem a tervezetthez képest. Éjszaka viszont valami félrement, csak izóval frissítettem, de elgyengültem, aminek következtében elkezdtem nagyon fázni és leesett a pulzusom. Százhatvan kilométer megtétele után fél órát pihentem, összeszedtem magam, sétáltam két kört, majd elkezdtem megint kocogni. Innen ismét stabilan tudtam haladni a kétszáz kilométeres célom felé. Egyébként van egy érdekes történetem. Két és fél óra volt még hátra, s reggel fél nyolc körül jártunk, amikor elkezdett világosodni, jött fel a nap. Ez a csodálatos napfelkelte olyan nagy löketet adott, hogy azt nem tudom elmondani. Úgy éreztem magam, mintha addig nem is futottam volna több mint húsz órát. Furcsa érzés kapott el, sokatmondó, hogy a leggyorsabb kilométerem a kétszázkilencedik volt, azon három perc negyvenhét másodperces időt értem el. Gyakorlatilag az utolsó két és fél órában huszonhét kilométert tettem meg, ekkor értem el a kitűzött céljaimat, s itt be tudtam hozni a pihenéssel és a hullámvölggyel elvesztegetett időmet. Sok helyet léptem előre ekkor, örültem neki. 

– A gyomorproblémán kívül volt még valami nehézsége? 
– Ezenkívül nem volt semmi. Már nem kívánta a gyomrom az izót, így próbáltam szilárd ételeket enni, kenyeret és kekszet. Egy óra kellett ahhoz, hogy rendbe jöjjek, majd ahogyan az imént is említettem, egy kis pihenés és séta után ismét erőre kaptam. Ezt az egy órát leszámítva minden rendben volt a frissítésemmel is. 

– A csapatversenyben minden ország három legjobban teljesítő futójának eredményét vették figyelembe, így ez alapján a Bódis Tamás, Nemes László és Szennyai Dorián alkotta együttes a hetedik helyen végzett. Elégedett?
– Egyáltalán nem számítottam arra, hogy ott leszek a három legjobb magyar között, így bekerül az eredményem a csapatversenybe. Egyébként ez is az utolsó tíz percen múlt, amikor több pozíciót léptem előre. Sajnálatos módon Erős Tibor térdsérülés miatt nem tudta kihozni magából a maximumot, ha nem jön közbe neki, minden bizonnyal kiemelkedő teljesítményt nyújtott volna. Vele együtt még jobb lehetett volna a magyar csapat teljesítménye. Sajnálom Tibi sérülését, de magam miatt örülök, büszke vagyok, hogy hozzá tudtam tenni a csapatversenyhez is. Nem csak mondom, de tényleg boldog vagyok, hogy az eredményem beleszámított a közösbe. Maximálisan elégedett vagyok a hetedik hellyel, hiszen nagyon erős volt a mezőny, kiváló futók álltak rajthoz Franciaországban. 

– Tekintsünk egy kicsit előre: milyen célokat tűzött ki maga elé?
– Idén már nem lesz versenyem, jövőre pedig egyelőre a nyár eleji palicsi huszonnégy órás van betervezve. Azonban szeretnék egy száz kilométeres megméretésen is futni, ilyenen még nem vettem részt, valamint több hat- illetve tizenkét órás verseny is jól jönne a fejlődésem érdekében. Ja, és a franciaországi huszonnégy órás világbajnokságon elért eredményemnek köszönhetően megszereztem a direkt kvalifikációt a jövő évi Spartathlonra, így ha úgy döntök, akkor lesz helyem a görög versenyen. Erősen gondolkozom rajta, februárig még van időm eldönteni.