Első helyen végzett élete első huszonnégy órás versenyén

– Nagyszerűen alakult az első huszonnégyórás versenye, hiszen győzött a Balatonfüredi UltraFutó Fesztiválon. Ez volt a célja? 

– Többet szerettem volna futni, kétszáz kilométer fölé akartam jutni – mondta Kovácsné Kalmár Edina, aki 190.969 kilométert megtéve győzött a BUFF 24 órás számában a nők között. – Egyébként ez reális célkitűzés volt, de sajnos közbejött egy nem várt dolog. Habár nem szeretek e mögé bújni, de tény, endometriózisom van, s éppen a verseny napján jött meg a ciklusom. Elfogadtam, az egészségemet szem előtt tartva hoztam ki magamból a maximumot, de feladni semmiképpen sem akartam. Amikor a vége felé láttam, hogy első vagyok, akkor már csak az járt a fejemben, hogy tartsam meg ezt a pozíciót és biztonságosan végigmenjek. 

– Milyen volt ilyen körülmények között a verseny? 
 

– Valóságos érzelmi hullámvasúton éreztem magam. Az első harmincöt kilométer nagyszerűen ment, aztán elkezdtem görcsölni. Eleinte elvoltam így is, igyekeztem nem figyelni rá, de nyolcvan kilométernél már láttam, hogy ez így nem lesz jó… Kilencven kilométernél mondtam a páromnak, hogy biztosan nem adom fel, addig megyek, amíg bírok, de természetesen az egészségem a legfontosabb. Sajnos el kellett engedni az előzetes tervet, de mindenképpen jó élményként szerettem volna zárni az első huszonnégyórás versenyemet. Az éjszakától féltem, azt gondoltam, szörnyű lesz tíz-tizenkét órát sötétben futni, de érdekes módon meglepően jó volt. Sőt, vártam, hogy lemenjen a nap és egy kicsit nyugalom legyen, túl sok inger ért akkor, jó volt egy kicsit magamba fordulni és megkaparintani a fókuszt. Szóval az éjszaka meglepően pozitívan alakult, habár voltak lelkileg mélypontok, nem éreztem kimondottan nehéznek az első huszonnégyórás megmérettetésemet.

– Ezek szerint a problémát leszámítva minden úgy ment az első huszonnégyórásán, ahogyan azt várta? 

– A probléma miatt alacsony lett a vérnyomásom, ami miatt sokat szédültem, ez pedig zavart. Egyszer azt éreztem, hogy majdnem elájulok, muszáj volt lefeküdnöm negyed órára. Akkor szétestem, nem tudtam megfelelően koncentrálni, muszáj volt szünetet tartani. Ezt követően sétáltam egy kört, ismét bemelegedtek az izmok, és ismét jól ment a futás. Ez a tizenöt perces pihenés szó szerint aranyat ért. Egyébként remekül sikerült a felkészülés, nagyszerű erőben éreztem magam, ez a verseny pedig megerősített abban, hogy jó az irány. Kíváncsi voltam, hogy miképp reagált a testem és a szervezetem, szerencsére minden pozitív volt. Habár a verseny után egy-két napig robotos volt a mozgásom, de nem az történt, hogy alig bírtam volna lábra állni. 

– Lesz még idén versenye, vagy már a következő esztendőre koncentrál? 

– A versenyidényemnek vége, november végén még a Budai Trail terepversenyen ott leszek, de az már csak örömfutásnak számít. Ott nem várok kimagasló eredményt, már csak kifutom magamból, ami még az esztendő végére bennem maradt. Aztán szépen lassan kezdődik majd a felkészülés a következő idényre, a tervek pedig még függőben vannak. Az biztos, hogy hatalmas célom a Spartathlon, beadom a nevezésem, aztán majd kiderül, hogy szerencsém lesz-e, de ettől függetlenül is szeretnék további huszonnégyórás megmérettetéseket teljesíteni.