– A közelmúltban harmadik helyen végzett a balatonfüredi EMU hatnapos világkupán, adja magát a kérdés: elégedett a bronzéremmel?
– Nem vagyok teljesen elégedett sem a kilométerszámmal, sem a helyezéssel – mondta a Csupasportnak Beda Szabolcs, aki 732.077 kilométert megtéve harmadik lett a balatonfüredi EMU hatnapos világkupán. – A célom az volt, hogy kilencszáz kilométer fölé jussak, és az első helyet tűztem ki magam elé. Sajnos ettől messze voltam, jócskán elmaradtam a várttól. A bronzéremnek is tudok azért örülni, de az igazat megvallva ez volt a minimum cél. Annak is örülök, hogy Kauker Ákossal csapatban harmadikak lettünk, illetve a legjobb magyarként megnyertem az országos bajnokságot.
– Miért nem jött össze az elvárt teljesítmény?
– Túl sok nehézség akadt… Remekül kezdődött, az első napon minden a tervek szerint ment, huszonnégy óra alatt kétszázhuszonkettő kilométert tudtam futni, ami nagyszerűnek számít. A tempóm is jó volt, könnyedén futottam, nem esett semmi sem nehezemre.
A második naptól aztán azt éreztem, hogy már nem esik olyan jól futni, a tempóm is visszaesett, a szünetek is elcsúsztak, nem tudtam tartani a mikroalvásaimat. Sajnos rengeteg idő ment el azzal, amikor a pihenések után felkészültem a folytatásra, sokszor annyi, mint magával az alvással.
A második és harmadik napon azt érezem, mint a tavaszi világbajnokságon, sokszor bele kellett gyalogolnom, egyszerűen nem tudtam futni, és nem értettem, hogy mi történik… Egyre rosszabb lett a helyzet, majd a negyedik napra már szinte csak gyalogolni tudtam, nem ment a futás. Hiába igyekeztem, tíz perc körüli tempóban tudtam haladni, nehézkesnek éreztem magam. Hiába vezettem sokáig, ennek a problémának köszönhetően visszacsúsztam a mezőnyben, Luke Ivory és Josizava Kjohei is megelőzött.
– Mi történt ezután?
– Az egyik segítőm jelezte, hogy szerinte túl kevés fehérjét viszek be a szervezetembe, s ez lehet a probléma. Elkezdtük adagolni a fehérjét, aminek hatására magamhoz tértem, s az ötödik napon ismét jól éreztem magam. Remek tempóban tudtam futni, magam is meglepődtem, hogy szárnyra kaptam, nagyobb pihenő nélkül ment az előrehaladás. A hatodik nap felénél Yosizavát visszaelőztem, így ismét a második helyre kerültem, de ekkor éreztem, hogy pihenésre van szükségem, ráadásul pont jött egy nagy eső. Azt gondoltam, amíg esik, addig alszom, de a pihenő az eső miatt hosszabbra nyúlt, mint ahogy szerettem volna, így a japán versenyző visszaelőzött. Sajnos újra fáradtnak éreztem magam, az ötödik nap nagyon erősre sikerült, az utolsó délelőtt már csak gyalogoltam. Észleltem, hogy a második helyre már nincs esélyem, a harmadik pozíció pedig fixen megvan, ugyanis mögöttem jócskán le volt maradva a cseh versenytársam.
Így a végén nem kellett szenvednem, nyugodtan teltek az utolsó órák, biztos volt a bronzérmem.
– Talán, ha előbb jönnek rá a problémára, akkor még többet is ki tudott volna ebből hozni.
– Nem tudom, hogy csak ez volt-e a probléma, de az biztos, hogy amikor elkezdtem plusz fehérjét bevinni, akkor az látványosan segített. Talán, ha egy kicsit előbb kezdem adagolni, akkor gyorsabban helyrerázódtam volna, s jobban bírtam volna a végét, de ezen már kár rágódni.
– Mikor volt a legnagyobb hullámvölgyben?
– Az ötödik nap eleje nagyon nehéz volt. Ott komoly mélypontra kerültem, azt éreztem, hogy csak kóválygok a pályán, alig bírtam menni. Az izmaim is odavoltak rendesen, nem ment a futás. Akkor kezdtük el adagolni a fehérjét, aztán többször elmentem pihenni, ezt követően sokkal jobb lett.
– A balatonfüredi EMU hatnapos világkupát követően ott volt a Balatonfüredi UltraFutó Fesztivál hatórás számában, ahol bronzérmet szerzett, illetve a Spar Maratonon is részt vett. Hogyan néz ki a további program?
– A BUFF és a Spar Maraton kizárólag edzőverseny volt számomra, ezekkel zártam az esztendőt, idénre nincs tervben több megmérettetésem. Jövőre viszont komoly céljaim vannak, többek között a balatonfüredi hatnapos világbajnoksággal kapcsolatban, mindenképp szeretnék szépíteni, és elérni a kívánt kilométer célt.