Nem tervezte, mégis ott lesz a Spartathlonon

Kétszer már teljesítette a Spartathlont: jöhet a harmadik!

Noha nem terveztem, hogy idén elindulok a Spartathlonon, természetesen örülök neki, hogy kisorsolták a nevem – mondta a Csupasportnak Boros Linda, aki 2022-ben és 2024-ben teljesítette már a Spartathlont. – Így van, kétszer már teljesítettem ezt a versenyt, s mindenképp szerettem volna harmadszor is. Az idei főversenyem az Authentic Phidippides Run lesz, s mivel két hónap van a két verseny között, nem voltam benne biztos, jó döntés-e mindkettőn rajthoz állni.

Előnyt jelent, hogy van már rutinja a Spartathlonnal kapcsolatban?

Nagy könnyebbség, hogy kétszer már teljesítettem, ismerem a pályát, de ettől függetlenül ugyanúgy fel kell készülnöm fizikailag és mentálisan is. Keményen dolgoztam, előny, hogy tudom, mire számíthatok, de egy ilyen versenyen mindig lehetnek nem várt történések, amelyeket meg kell oldani.

Ezúttal mi a célja?

Szeretném megdönteni az egyéni legjobb időeredményemet, van még benne jó néhány perc. Azonban természetesen a legnagyobb célom az, hogy beérjek a célba. Idén egyébként az edzőm, Erdélyi Nándor kísér majd, megígértem neki korábban, ha legközelebb futok a versenyen, ő jön velem. Nagyon szerette volna átélni a Spartathlon hangulatát, motivál, hogy ő kísér.

Korábban már elmondta a Csupasportnak, hogy a görög versenyek a kedvencei, s ebben az esztendőben kettő vár is önre. Miért vonzza ennyire Görögország?

Nagyon szeretem a görög versenyek hangulatát, az ott élő embereket, az időjárást, a klímát, az életmódot, egyszerűen mindent. Szeretem, hogy a görög versenyeken változatos a terep, így az aszfaltos részek között is van murvás, köves szakasz és persze emelkedő is. Általában az év első és utolsó felében versenyzek Görögországban, amikor itthon nincs jó idő, ott meg remek a klíma és nagyszerűek a körülmények.

Milyen formában van? Hogyan sikerült a felkészülése?

Nagyon jól sikerült, több edzőversenyen is részt vettem, változatos volt a menetrend. Az év eleji kétszázhetven kilométeres Ultra Milano–Sanremo volt a döntő pont, ettől tettük függővé, hogy miképp is rakjuk össze a naptárat, kíváncsiak voltunk, hogyan sikerül ezután regenerálódnom.

A versenyen megosztott második helyezést értem el a női mezőnyben, együtt futottam be egy másik hölggyel. Ezt követően ott voltam az Ultra Tisza-tón, részt vettem egy négynapos ausztriai edzőtáborban, az Ultra-Trail Hungaryn, illetve a Suhanj6!-on is.

Rutinos Spartathlon-résztvevőként milyen tanáccsal látná el az „elsőbálozókat"?

Biztos vagyok benne, hogy mindenki megfelelően felkészült, az nagyon fontos, hogy nem szabad elkapkodni az elejét. Érdemes megtapasztalni, milyen a verseny, lehet bármilyen jó futó valaki, egy-egy nem várt esemény bármikor közbejöhet. Akár a meleg miatt is adódhat gond, de jöhet gyomorprobléma, fontos, hogy higgadtnak kell maradni. A végére is fenn kell tartani a koncentrációt, ugyanis az utolsó maratoni a legnehezebb. Ja, és mindenki élvezze ezt a kihívást, mert elképesztően jó a hangulat. A szervezők is kedvesek, s persze görög verseny lévén a szervezésben itt-ott akadnak lazaságok, de ezeket el kell engedni.

Mit vár a két görög megméretéstől?

A fontosabb a november végi Authentic Phidippides Run, úgy érzem, most jutottam el oda, hogy képes vagyok teljesíteni ezt a négyszázkilencven kilométert. A teljes esztendőt úgy építettük fel, hogy maximálisan kész legyek rá, rengeteget edzettem, nagyon várom már, de előtte még a Spartathlont várom izgatottan, most csakis erre koncentrálok.

Fotók: Boros Linda/Facebook