Habár vezetett is, kutyaharapás miatt fel kellett adnia az Authentic Phidippides Runt

Habár négyszázkilencven kilométert tervezett futni az Authentic Phidippides Runon, egy kutyatámadás miatt kétszázhuszonötnél ki kellett szállnia. Kezdjük a legfontosabbal: hogy van?

Még a hazaérkezés után is fájt a lábam, esténként belázasodtam – mondta a Csupasportnak Bogár János. – Maga a seb jól gyógyul, még egy kicsit bicegek, de remélhetően nem lesz semmiféle probléma. Nem lehetett tudni, hogy be volt-e oltva a kutya, így Görögországban megkaptam a tetanuszoltást, idehaza pedig a veszettség elleni injekciót. Nem tudom kifejezni, hogy mennyire csalódott vagyok, pláne annak tükrében, ami tavaly történt. Egy esztendővel ezelőtt jogtalanul zártak ki, most újult erővel mentem neki a versenynek, bizonyítani akartam. Korábban sosem harapott meg kutya, sőt, semmiféle konfliktusom sem volt velük, elképesztő, erre pont most történt meg…

Száztíz kilométernél történt az incidens: hogyan emlékszik rá? 

Ugye mind a Spartathlonra, mind az Authentic Phidippides Runra igaz, hogy jellemzően találkozni lehet kóbor kutyákkal. Én rendre használom a riasztót, de olyan is előfordul, hogy leguggolok hozzájuk, megsimogatom őket – persze a barátságosakat. Természetesen a legtöbb néhány ugatás után megijed és elszalad. Ez a kutya lapított egy falu szélén, semmi jele nem volt a támadásnak, de fél szemmel figyeltem. Már-már elhaladtam mellette, de egyszer csak éreztem, hogy a vádlimba harapott. Derült égből villámcsapásként ért, nagyon fájt rögtön, s elkezdett vérezni. Volt ott egy szervező, elkezdett üvöltözni az állítólagos gazdájával, de egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy övé volt a kutya. Mivel csak az volt nálunk, pálinkával lefertőtlenítettük, s mentem tovább. Aztán amikor csökkent az adrenalin, elkezdett iszonyatosan fájni, éreztem, hogy ez nem lesz sétagalopp… Úgy voltam vele, elviselem a fájdalmat, nem azért jöttem ide, hogy egy ilyen miatt abbahagyjam. Azonban egyre rosszabb lett a helyzet, szédültem, gyengének éreztem magam, s elképesztő módon lelassultam. A harapástól számítva több mint száz kilométert futottam, de olyan rossz lett a helyzet, hogy kénytelen voltam kiszállni. Spárta előtt húsz kilométerrel feladtam, leadtam a nyomkövetőt, s bementünk a városba orvosi ellátásért. Tetanuszt kaptam, de Görögországban mások a szabályok, így veszettség elleni oltást nem adtak, ezt már Magyarországon kaptam. Bevallom, nem voltam nyugodt azokban a napokban…

Egészen addig milyen volt a futás?  

A legfontosabb, hogy elképesztően jó volt a magyar csapat, nagyszerűen éreztem magam velük, ismertem már korábbról mindenkit. Élmény volt velük együtt futni és képviselni a magyar színeket. Az elején volt, hogy én vezettem, ez természetesen jó érzéssel töltött el, de ezen a versenyen okosan kell taktikázni, be kell osztani az erőt. Remekül éreztem magam futás közben, de egyébként feszélyezett, hogy az első helyen vagyok, ugyanis ilyenkor az ember hajlamos, hogy túlhajtsa magát. Szóval jól építettem fel a taktikámat, s mindezek fényében elképesztően szomorú vagyok a történtek miatt. Itt szeretném megköszönni mindenkinek a sok-sok biztatást verseny előtt és közben, nem is tudom elmondani, hogy mennyire jól estek a kedves szavak. Továbbá köszönöm páromnak, Ildikónak azt, hogy mint korábban, most is ott volt mellettem. Hálás vagyok érte. Természetesen gratulálok a futótársaimnak is.

Azonban a teljes esztendőt figyelve nem kell szomorkodnia, hiszen sok versenyen vehetett részt, szép eredményeket ért el. 

Való igaz, nem lehet egy szavam sem az esztendőre. Az Ultrabalatonon huszonhat óra hét perc alatt értem be a célba, ami a koromhoz képest elég jónak tűnik. De ott volt a margitszigeti százas, amely szintén remekül sikerült. Meg kell még említenem az Ultra-Trail Hungaryt és az Ultra Tisza-tó eseményt, no, meg persze a Spartathlont, amely a legjobb élményem volt az évben. Szerencsére rengeteg eseményen vehettem részt, szinte mindegyik nagyszerű volt, ezúton köszönöm szépen a lehetőséget, és azt, hogy mindenhol kedvesen fogadtak.

Tekintsünk egy kicsit előre: jövőre milyen célokat tűz ki maga elé?

Éppen a Phidippides Runon futottam, amikor kiderült, hogy kisorsoltak, így ott lehetek jövőre a Projekt418-on, azaz a dupla Balaton-körön. Nagyon boldog vagyok, ez lesz az egyik főversenyem, s természetesen a Spartathlon és az Authentic Phidippides Run ismét tervben van. Azonban sok minden az anyagiakon múlik, meglátjuk, hogy miképp alakul a versenynaptáram.