Pályacsúcs és aranyérem lett a vége a hatalmas küzdelemnek
Nemrégiben szoros versenyben győzött a Tanúhegyek Trail maratoni távján, ráadásul a pályacsúcsot is megdöntötte. Ilyen jó eredményre számított?
Remek formában érkeztem a versenyre, miután a Vadlán Terep Ultra is jól sikerült, így bíztam benne, hogy itt is hasonló teljesítményre leszek képes – mondta Nyeső András, aki 3:47:37-es idővel pályacsúcsot döntve győzött a Tanúhegyek Trail 42 kilométeres távján. – Másfél hónap telt el a két verseny között, volt időm regenerálódni, így frissen álltam rajzhoz. Az edzőmmel előzetesen három óra negyvenöt perc körüli célidőt tűztünk ki, igaz ebből néhány perccel kicsúsztam, így is elégedett vagyok, mert kiélezett csatában meg tudtam tartani az első helyet – és mint később kiderült, a pályacsúcs is megdőlt.
Rendkívül szoros versenyen van túl: hogyan emlékszik vissza rá?
A futáshoz szinte ideális, hűvös idő fogadott bennünket, a pálya néhol csúszott, de összességében jól lehetett rajta haladni. Nem akartam túl gyorsan kezdeni, mert ezen a távon különösen fontos, hogy maradjon tartalék a végére. Jó tempóban haladtunk az első kilométereken, közben Táncos Gáborral váltottunk pár szót az idei évről és a nap esélyeiről. Gábor tavaly második lett, így tudtam, hogy érdemes figyelni rá. Végig kis távolság volt közöttünk, az emelkedőkön közelített hozzám, a lejtőkön pedig távolodtam tőle. Az izgalmak Nemesgulács előtt – a verseny utolsó negyedénél – kezdődtek, amikor az aszfalton futva megpillantottam magam mögött a felzárkózó Murányi Gábort is, így mindketten egy percen belül voltak mögöttem.
A Gulácsra menet Murányi Gábor ért utol és a mászást már együtt kezdtük meg. Számítottam rá, hogy a verseny vége felé megérkezik, mert rendkívül erős futó és ezen a távon nagy rutinnal rendelkezik.
A hegycsúcsra együtt értünk fel, majd az utolsó frissítőpontig tartó lejtőn sikerült egy kis előnyt összeszednem, ami hamar elillant, mert Gábor nem állt meg a ponton, így ugyancsak együtt kezdtük meg a mászást Badacsonyig. Mindketten könnyebb végjátékban bíztunk előzetesen, de ha már így alakult, megpróbáltuk kihozni a legjobbat magunkból. A kőkapu meredek emelkedőjén Gábor belépett elém és megpróbált leszakítani – később elmondta, hogy ez volt a terve, mert tudta, hogy a lejtőn gyorsabb vagyok. Mentem utána, ahogy csak bírtam, s a kőkapu végéhez érve visszaelőztem, próbáltam ritmust váltani és megfutni az emelkedő hátralévő részét. Nem sok maradt a lábaimban, de sikerült pár másodperc előnyt szereznem. Innen már csak két és fél kilométernyi lejtő vezetett a célig. Nem engedtem ki, mert bár a célidőre már nem volt reális esély, tudtam, hogy a pályacsúcs még meglehet.
S mit szól a pályacsúcshoz?
Nagyon örülök, hogy sikerült megdönteni a korábbi rekordot. Hálás vagyok Gábornak a kemény csatáért, biztos vagyok benne, hogy versenyhelyzet nélkül nem futottam volna ilyen időt.
Volt bármi, ami nagy kihívást jelentett?
Egyértelműen az első helyért folytatott csata jelentette a legnagyobb kihívást, főleg amikor Gábor előre állt és megpróbált leszakítani. Mentálisan ez nehéz pillanat volt, hiszen ha hosszú ideje vezetsz, és már közeledik a cél, óhatatlanul elkezded elhinni, hogy meglesz a győzelem. Ilyenkor különösen fontos ébernek maradni, mert a figyelem egy pillanatnyi kihagyása is könnyen visszaüthet.
Az esztendő végéhez érve tekintsünk egy kicsit vissza: milyen idényen van túl?
Összességében rendkívül elégedett vagyok. A felkészülésem szinte tökéletesen sikerült, sérülés és betegség nélkül, minden a terv szerint ment. Éreztem, hogy idén lehetőségem van szintet lépni eredmények szempontjából, de ha valaki év elején azt mondja, hogy dobogóra állhatok az Ultra-Trail Hungary-n, és megdöntöm a Vadlán Terep Ultra száznyolc kilométeres pályacsúcsát, valószínűleg csak nevetek rajta. Szerencsés vagyok, mert Perényi Andrea személyében kiváló edzővel dolgozhatok, és feleségem, Eszti mindenben támogat – nélkülük biztosan nem sikerült volna ilyen jól az év.
A Tanúhegyek Trail után miképp nézett ki a menetrendje?
A verseny után néhány hét pihenő következett, decemberben pedig elkezdtem az alapozást a kétezerhuszonhatos esztendőre. A jövő évből egyelőre annyi biztos, hogy az Ultra-Trail Hungary hosszútávjára neveztem, az idény további része pedig még alakulóban. Lesznek céljaim, amelyeket teljesíteni is akarok.
