Felépült a rabdomiolízisből, remek erőállapotban várja a Spartathlont 

– Az Ultra Tisza-tó után egészségügyi problémákkal küzdött, a legfontosabb kérdés: hogy van most?
– A legfontosabb, hogy meggyógyultam, s olyan erőben vagyok, mint az Ultra Tisza-tó előtt – mondta Csupor Krisztina, aki másodszor lesz ott a Spartathlonon. – Szerencsére sikerült visszanyernem a formám, de tudni kell, hogy nem volt egyszerű az út… Az UTT után kiderült, hogy súlyos rabdomiolízisem van (a vázizmokat érintő betegség – a szerk.), és sokkos állapotba kerültem, hat napig kórházban feküdtem. Aztán lépésről lépésre felépítve elkezdtem az edzéseket, folyamatos labor kontroll mellett tettem a dolgom, és a kiváltó tényezőket felismerve döntöttem amellett, hogy ott leszek a Spartathlonon.
 

– Magyarországon kevésbé ismert ez a betegség: mit lehet tudni róla?
– Az ultrafutók világában sajnos több embernél fordult már elő. Leggyakrabban nagy melegben, vagy nagy folyadék veszteség mellett alakulhat ki a hosszan tartó fizikai megterhelés hatására. Ilyenkor a szervezet az izomsejteket bontja le, a széteső izomsejtekből méreganyagok jutnak a szervezete, ami további károsodást okozhat, legnagyobb veszélybe a vesék kerülnek ilyenkor. Az UTT-n egészen nyolcvan kilométerig minden a legnagyobb rendben ment, az első helyen haladtam, utána viszont rosszul éreztem magam, gyengült a tempóm, erős szédülés, fulladás és hányinger jött rám izomfájdalommal párosulva. A célba érkezés után orvosi ellátást kaptam, infúziót és oxigént, ami után jobban lettem, de kórházba kerültem. Szerencsére a vizsgálatok során kiderült, hogy nem lett akut veseelégedetlenségem. A sokkos állapot miatt intenzív kezelést kaptam, hat nap után helyrejöttem, majd három hét múlva fokozatosan elkezdtem edzeni. Beszéltem a dietetikusommal, aki segített megtalálni a megoldást. Hogy mi volt az? Folyamatosan megfelelő mennyiségű és minőségű szén-hidrátot és fehérjét kell bevinni a szervezetbe annak érdekében, hogy ne alakuljon ki hiányállapot. Én sajnos a rengeteg munka miatt nem figyeltem eléggé az egészséges tápanyagbevitelre, és nem is fogyasztottam elegendő folyadékot. 

– Miképp zajlott a felépülése?
– A futások előtt és után közvetlenül laborvizsgálatot és EKG vizsgálatot végeztünk, megnéztük, hogy miképp reagál a szervezetem, kardiológiai kontrollon is voltam. Figyeltük, hogy az izomsejtek hogyan működnek, regenerálódnak. Természetesen nem volt egyszerű, de egyre jobbak lettek az eredményeim, jól ment a futás, s oda jutottam, hogy félelem nélkül tudok négy gyermek édesanyjaként részt venni a Spartathlonon. Számomra a család a legfontosabb, nem kockáztatok semmit, pontosan tudom, hogy mikor van probléma, immáron felismerem a helyzetet.

– Mi a célja a Spartathlonon? 
– Az, hogy mindenféle probléma nélkül, teljesen egészségesen beérjek a célba. Szeretném azt érezni, hogy a befektetett munkának megvan a gyümölcse. Számomra nagyon fontos a lelki része, pozitívan szeretném megélni a verseny legtöbb kilométerét. 

– A történtek után van önben félelem?
 

– Annyit elárulhatok, hogy a beszélgetés előtt elmondta, hatalmas megtiszteltetésnek tartja, hogy ilyen remek sportolókkal lehet egy csapatban a magyar színeket képviselve. 
– Fantasztikus érzés a magyar csapat tagjának lenni, alig hiszem el, hogy én is egy vagyok közülük. Másodszor leszek ott a Spartathlonon, tudom, hogy ilyenkor különleges barátságok szövődnek, remek együtt töltött idő vár ránk. Nagyszerű a csapat, van olyan versenyző, aki képes lehet kiemelkedő helyezést elérni. Az út mindenkinek ugyanolyan hosszú, de érdekes, hogy ki miképp éli meg. Jó látni a többiek örömét.

– Kivel utazik Görögországba? A négy gyermeke itthonról szurkol? 
– Takács Renáta jön velem kísérőként, ő már minden rezdülésemet ismeri a futóversenyek során. Mindent tud rólam, imádja a versenyek hangulatát, maximálisan megbízom benne. Remekül tudunk együtt dolgozni. A négy gyermekem az apukájukkal és a nagyszülőkkel együtt otthonról szurkol, de Reni folyamatosan tájékoztatja őket a helyzetről. Hatalmas motivációt jelent a családom, értük is futok a Spartathlonon.