A győzelem lebegett a szeme előtt a versenyre készülve?
Milyen volt a Mátrabérc Trail?
Két alappillérre építettem: egyek, igyak eleget és ne fussam el az elejét. Az első húsz kilométer nagyszerűen ment, abszolút nem fáradtam el, pedig a szintek felét addigra letudtuk. Aztán szépen lassan el kellett kezdeni hegyet mászni, a Muzslára is felmentünk, igyekeztem folyamatosan motiválni magam. Egyedül futottam az első helyen, volt lehetőségem megcsodálni a tájat és a kilátást, meseszép helyeken jártunk. Jó érzés volt, amikor a verseny útvonalán túrázó családok biztattak és szurkoltak nekem. Ami még érdekes volt, hogy az elején és a végén is láttam egy őzet, ami keretbe foglalta a versenyt.
Egy ilyen nehéz erőpróbán rendre vannak kemény kihívások, nehézségek: ezúttal mi volt a legnagyobb?
A meleg. Reggel nyolc órakor tizenhat fok volt a rajtnál, majd, ahogy mentünk felfelé a Muzslára, majdhogynem megfőtt az ember. Nagyon meleg lett. Illetve a verseny előtt tartottam attól, hogy milyen lesz a frissítésem, ugyanis edzésen nem szoktam frissíteni, mivel nem futok ennyit. Tartottam attól is, hogy nem lesznek-e túl távol egymástól a frissítőpontok, de egyáltalán nem okozott ez problémát, minden a lehető legnagyobb rendben ment. Hullámvölgyem természetesen volt, az ágasvári emelkedőnél és a Muzslánál mindenki sétált, így én is. Egyébként visszanéztem a tempóm, és itt sem voltam olyan lassú. Egy kicsit zavart, hogy a Muzsla után nem tudtam gyorsabb lenni, de összességében egy szavam sem lehet, boldog vagyok a győzelem miatt. Remek versenyen vagyok túl, minden szuperül alakult.
Tekintsünk egy kicsit előre: milyen célokat tűzött ki maga elé a közeljövőre?
Ebben az esztendőben sokat szeretnék versenyezni és fejlődni, május közepén részt vettem a hegyifutó magyar bajnokság keretein belül megrendezett Kékes-csúcsfutáson, nyáron pedig következik az olaszországi skyrunning-világbajnokság. Ősszel pedig mindenképpen szeretnék maratonit teljesíteni.